Eljöttünk néhányan 1989 után. Elég sok minden történt velünk azóta. Tudunk egymásról, találkozunk is néha. Megiszunk olyankor egy-két üveg bort, és hangoskodunk.

Advertisement

Van munkánk, lakásunk vagy házunk (nekem törlesztőrészletem is), autónk, házastársunk (kinek az első, kinek nem), gyerekeink (kinek kettő, kinek négy). Unokáink még nincsenek. Budapesten vagy a közelében élünk (van, aki máshol). Elvagyunk tehát.

  • az egyik barátom azt mondja, a demokrácia kiüresedett, nincs neki semmi értelme
  • a másik barátom azt mondja, kinézett magának egy Honda choppert, feketét, de megvárja vele a telet, akkor valamivel olcsóbban adják majd
  • a harmadik barátom meséli, pár hete megvolt az első ejtőernyős ugrása, 4000 méterről, ötven másodperc szabadesés, lobogott a szakálla a szélben, megy máskor is
  • a negyedik barátom azt mondja, vesz jövőre egy birtokot a Balaton környékén, szőlővel, gyümölcsössel, saját bort és pálinkát akar, a pénze megvan hozzá
Advertisement

Én egyelőre nem mondok semmit. Nem tudok ilyeneket kitalálni, nem is igazán akarok. Oké, én is öregszem – tudjátok, hogy mit mondott az öreg Sam? –, és az utóbbi napokban-hetekben tényleg rosszkedvem lett ettől a Magyarországtól. De azért még mindig szeretek egy csomó mindent. Különben is, attól, hogy a srácok – nem a barátaim, hanem a gyurcsányok, az orbánok és a többiek – kapitálisan elbaszták ezt a 25 évet, attól mi még éltünk. Talán nem nagyon kell kidobnunk a szemétre semmit sem. Semmi fontosat.

Na mindegy: ezúton kívánok még sok boldog októberi forradalmat és köztársaság-kikiáltást mindenk kedves olvasónknak!

Share This Story

Get our newsletter