Majdnem napra pontosan egy √©ve √≠rtam egy posztot arr√≥l, hogy g√°zszagot √©reztem a h√°zunkban, √©s felh√≠vtam a 112-t, ahol meglepet√©semre komolyan vett√©k a probl√©m√°mat, √©s k√ľldtek egy teljes tŇĪzolt√≥osztagot. Most itt van hozz√° az epil√≥gus.

Akkor der√ľlt ki, hogy az alattam lak√≥ idŇĎs n√©ni, Kl√°rika ŇĎsr√©gi g√°zrezs√≥ja volt a ludas. Arra nem t√©rtem ki, hogy kettŇĎnknek m√°r volt n√©mi m√ļltunk az √©vek sor√°n: √©n nyolc √©ve k√∂lt√∂ztem ebbe a lak√°sba, √ļgyhogy ennyi idŇĎ alatt ez elker√ľlhetetlen is volt.

A mi t√∂rt√©net√ľnk a bek√∂lt√∂z√©sem √©v√©nek ŇĎsz√©n kezdŇĎd√∂tt, amikor egy reggel Kl√°rika √©bresztett, hogy be√°zik a f√ľrdŇĎszob√°ja. Lementem, √©s meg√°llap√≠tottam, hogy val√≥ban. H√≠vhattam szerelŇĎt, √©s ki is der√ľlt, hogy a mos√≥g√©pem volt rosszul bek√∂tve, de szerencs√©re nem kellett sz√©tverni a f√ľrdŇĎszob√°mat, egy egyszerŇĪ jav√≠t√°ssal siker√ľlt kik√ľsz√∂b√∂lni, a t√∂bbit int√©zte a biztos√≠t√≥.

Ut√°na √©vekig semmi eml√≠t√©sre m√©lt√≥ nem t√∂rt√©nt: Kl√°rika √°ltal√°ban kedvesen k√∂sz√∂nt, ha √∂sszefutottunk n√©ha a l√©pcsŇĎh√°zban, √©s √ļgy tŇĪnt, ide√°lis als√≥-felsŇĎ szomsz√©di viszony a mi√©nk. Ez az √°llapot k√©t √©vvel ezelŇĎttig tartott, amikor egy ny√°ri h√©tfŇĎ reggel megint Kl√°rika √©bresztett, hogy be√°zik a f√ľrdŇĎszob√°ja. √Čs egy√°ltal√°n nem volt kedves.

Advertisement

SŇĎt, kifejezetten ellens√©gesen sugallta, hogy biztos a f√ľrdŇĎmben dolgoz√≥ munk√°sok vertek sz√©t valamit. Ezt nem tudtam mire v√©lni, hiszen a bek√∂lt√∂z√©sem √©ve √≥ta nem j√°rtak munk√°sok a f√ľrdŇĎszob√°mban, de mivel valahol a h√°zban √©pp fel√ļj√≠tottak valamit (itt mindig fel√ļj√≠tanak valamit), logikusnak tŇĪnt, hogy esetleg azt hitte, tŇĎlem j√∂n a kalap√°l√°s.

Lementem h√°t megint, megn√©ztem a f√ľrdŇĎszob√°t, ami pont olyan volt, mint amikor 6 √©vvel kor√°bban be√°zott, √ļgyhogy megint j√∂tt a szok√°sos k√∂r a biztos√≠t√≥val √©s a szerelŇĎkkel. A sztori akkor vett k√ľl√∂n√∂s fordulatot, amikor v√©gre siker√ľlt megoldani, hogy Kl√°rika is otthon legyen, √©n is, na meg a szerelŇĎnek is j√≥ legyen az idŇĎpont.

Kl√°rika ugyanis azt √°ll√≠totta, hogy n√°lam a legut√≥bb olyannyira munk√°sok voltak, hogy neki egyenesen egy munk√°sruh√°s fiatalember nyitott ajt√≥t, amikor becs√∂ngetett hozz√°m, √©s √©n ezt szerinte letagadom. Ahogy azt is letagadom, hogy munk√°sok vert√©k sz√©t a f√ľrdŇĎszob√°mat, √©s ŇĎ emiatt √°zott be.

Advertisement

Nem siker√ľlt meg√©rtetnem vele, hogy semmi okom ilyet tenni, de ha egyszer t√©nyleg nem j√°rtak munk√°sok n√°lam, akkor nem tudok mit tenni. Pl√°ne, ha t√©nyleg be√°zik miattam, akkor ez az √ľgy szempontj√°b√≥l teljesen l√©nyegtelen. Kl√°rika ettŇĎl csak jobban kiab√°lt velem, √©n meg nem tudtam, hogy legyintsek r√°, vagy pr√≥b√°ljam meggyŇĎzni az igazamr√≥l, a szerelŇĎ meg csendben figyelte az eg√©sz jelenetet.

V√©g√ľl, miut√°n mag√°ra hagytuk a m√©g mindig z√ļgol√≥d√≥ Kl√°rik√°t, a szerelŇĎ el√°rulta, hogy ŇĎ bizony semmi friss be√°z√°sfoltot nem tal√°lt, a f√ľrdŇĎszoba minden bizonnyal ugyanolyan √°llapotban van, mint amikor hat √©ve t√©nyleg be√°zott. Szerinte az se kiz√°rt, hogy Kl√°rika a biztos√≠t√°sra megy.

Ezek ut√°n √©n elengedtem a sztorit, √©s nem is lett folytat√°sa. Kl√°rik√°t n√©ha l√°ttam a l√©pcsŇĎh√°zban, de sose jelezte, hogy folytatni akarn√° a vit√°t. Azt√°n j√∂tt a tavalyi j√ļnius, a g√°zszag, meg a pillanat, amikor Kl√°rika lelkesen bemutatkozott nekem, hogy ŇĎ lakik alattam, az egyik lak√≥t√≥l pedig megtudtam, hogy egy ideje m√°r Alzheimer-k√≥rral k√ľzd. A k√©p √∂ssze√°llt a be√°z√°sr√≥l √©s az √°ll√≠t√≥lagos biztos√≠t√°si csal√°sr√≥l is, √©s el is sz√©gyelltem magam.

Advertisement

Az utols√≥ k√∂r m√©g h√°travolt: tavaly augusztusban a Sziget idej√©n √©pp otthon √≠rtam valami posztot az elŇĎzŇĎ napi koncertekrŇĎl, amikor egyszer csak azt l√°ttuk, hogy egy idegen √°ll az elŇĎszob√°ban. √Āltal√°ban z√°rjuk a bej√°rati ajt√≥t, de most elfelejthett√ľk. A bar√°tnŇĎm szab√°lyosan sokkot kapott, √©n csak az√©rt nem, mert r√∂gt√∂n l√°ttam, hogy ez Kl√°rika, √©s szaladtam is fel√©.

‚ÄúMi ez? Mi√©rt van itt sz√©tdob√°lva minden?‚ÄĚ ‚Äď k√©rdezte m√©rgesen, √©s nyilv√°nval√≥an azt hitte, hogy ez az ŇĎ lak√°sa, ahol val√≥sz√≠nŇĪleg nagyobb volt a rend. T√ľrelmesen elmagyar√°ztam neki, hogy ŇĎ egy emelettel lejjebb lakik, √©s amikor emiatt elszomorodott, vil√°gosan l√°tszott rajta, hogy egy pillanatra pontosan tiszt√°ban volt az √°llapot√°val.

Ekkor m√°r nyilv√°nval√≥ volt, hogy Kl√°rika nem k√©pes arra, hogy egyed√ľl lakjon, √©s nem is igen l√°ttam t√∂bbet. Csaknem egy √©ven kereszt√ľl nem is tudtam r√≥la semmit, n√©h√°ny hete viszont, amikor elhaladtam a lak√°sa elŇĎtt, √©ppen ny√≠lt az ajt√≥, √©s ŇĎ l√©pett ki rajta egy idŇĎsebb f√©rfi t√°rsas√°g√°ban.

Advertisement

Ma reggel meg l√°ttam egy gy√°szjelent√©st az ajt√≥n, amibŇĎl a legjobban az d√∂bbentett meg, hogy Kl√°rika 86 √©ves volt, valami√©rt egy t√≠zessel fiatalabbnak gondoltam. De az √©gvil√°gon nem tudok r√≥la semmit: volt-e f√©rje r√©gebben, mit dolgozott, mi√≥ta lakott itt, t√©nyleg semmit.

√Čs ez most m√°r nem is fog megv√°ltozni.