Nemcsak halászokra lehet könnyen ráfogni, hogy többé nincs rájuk szükség, hanem újságírókra (mondjuk épp Szilyre), vagy cigányokra, zsidókra – írja a Cinknek az Elképesztő baromságokat írnak az Indexen a balatoni halászatról című posztra küldött reakciójában Kardos Gábor.

A Balatoni Kör Szily riporter-publicista-horgász által megkritizált – szintén publicista hajlamú – elnökének cikkét jókora örömmel közöljük, hiszen azt szeretjük a legjobban, ha vitatkoznak velünk. Olvassátok a halász-, demokrácia-, közösdolgaink-, európainorma- és élniésélnihagyni-párti, illetve civildeficit- és balkánimetódus-ellenes szöveget szeretettel:

–––––––––––

Se halat, se hálót ne adjanak az új halászati törvénnyel?

Eredetileg Szily Matula takarodj cikkére reagáltam volna, de közben megjelent egy másik fanatikushorgász-vélemény is az Indexen. Érvelésük pont olyan, mintha egyes felelőtlen sofőrök miatt indokoltnak tartanák az autózás teljes betiltását. Mert pont ennyi a „logika” ebben az érvelésben: szabálytalan, fenntarthatatlan halászati módszereket alkalmazó vagy alkalmasint rapsickodó egyes halászok miatt szerintük indokolt volna a halászat teljes betiltása. Bravó.

Advertisement

Értem, hogy mindkét szerző szenvedélyes hobbihorgász (valaha én is horgásztam), de a téma láthatóan annyira elfogulttá teszi őket, hogy horgásztársként Szily például még a számára politikailag vállalhatatlan Ádert is ünnepli... nem véve észre mennyire gáz (polgártársként), hogy bármilyen néven nevezhető szakmai egyeztetés nélkül hoznak egy ilyen döntést. Holnap, ha amatőr atomfizikus lesz a banánköztársasági elnök, akkor ő tervez majd új reaktort Paksra? Most akkor tényleg el kéne fogadnunk, hogy így menjenek a dolgok? Közös dolgaink...

Függetlenül attól, hogy akarunk-e halászt látni a vízparton vagy sem (nyilván soha egy horgász se akart), ilyet csak érdemi szakmai egyeztetéssel lehet meglépni. Mennyire belesimul a balkáni háttérzajba, amikor fanatikus horgászként azt harsogják: dögöljön meg a halgasztronómia, tökmindegy, mennyire hiteles, amit csinál, csak ők horgászhassanak...

Advertisement

Tényleg ilyen országban akarunk élni, ahol csak úgy ki lehet iktatni egyes piaci vagy ágazati szereplőket, mert valakinek a hatalomban épp olyanja van? Szily ezek szerint észre sem vette, hogy alkalmasint a balkáni oligarchia rendszerének „logikáját” védte...

***

Mi sosem mondtuk, hogy ne lehessen horgászni vagy ne legyen jó horgászni a Balatonon, csak azt, hogy minden érintett számára elfogadható megoldást kéne találni, lehetőleg szakmai alapon. Füstös Gábor, a Balatoni Halgazdálkodási Zrt .korábbi vezetője kemény szakmai kritikájára sem ártana végre reagálni, mert elég szánalmas, hogy horgász legendák alapján folyik a szakmai vita a halászatról. Amúgy az is elég demagóg érvelés, hogy több mint 300 ezer horgász érdekeire hivatkoztok, míg szerintetek csak kb 300 halász család lehet... de ők alkalmasint ebből élnek, míg a horgászok (ha nem rapsickodnak) akkor ugye nem ebből élnek, csak szórakozásból fognak halakat. Ugye érezzük a különbséget?

Advertisement

Vigyük tovább Szily logikáját: akkor ezek szerint profi, fizetésből élő újságíróra, vagyis rá sincs szükség a social media és a net korában, amikor a korábbi normatív-autoritatív újságírás példátlan válságba került... Nemcsak halászokra lehet könnyen ráfogni, hogy többé nincs rájuk szükség, hanem pl. újságírókra (mondjuk épp Szilyre), vagy cigányokra, zsidókra... Ugye, milyen messze vezet egy ilyen érvelés? Akkor talán inkább el sem kéne kezdeni így érvelni.

Jó oka volt, hogy soha sehol sem horgászok (vagyis esküdt ellenségeik) döntöttek a halászok és a halászat sorsáról, különben már mindenütt rég betiltották volna. Vajon máshol miért nem merül fel egy ilyen abszurd lépés? Az megint játék a szavakkal, hogy a halászatot nem tiltja be az új törvénytervezet, mert „csak a kereskedelmi halászatot tiltja be”... amit ugyebár a mai napig mindenütt halászatnak szokás nevezni... Mi ez, ha nem demagógia?

Dehogy csak a halászatról vagy a balatoni halgasztronómiáról van itt szó. A kérdés, hogy miért nem sikerül ebben sem az európai minimumot megütni. Még csak nem is a francia vagy olasz szint eléréséről beszélek, csak egy szalonképességi minimumról. Hogy lehessen jó minőségű friss balatoni halból főzni egy balatoni étteremben... Akárhány horgászblogger élcelődik ezen, attól még egy Európában általános szakmai minimum marad.

Advertisement

Ahogy az is, hogy egy ágazat sorsáról úgy döntsenek, hogy az érintett szakmai és társadalmi szereplőket is bevonják, megkérdezik, egyeztetnek velük (lehetőleg nyilvános fórumon) és legalább megpróbálnak olyan megoldást találni, ami egyik szereplőre nézve sem fatális.

Élni és élni hagyni... ami remélhetőleg még a horgászokra is érvényes.

Ezt egyszer fel kéne valahogy fogni és komolyan kéne venni végre, ha kicsit is európai normák közt szeretnénk élni. Az ugyanis minősíthetetlenül balkáni metódus, hogy újra meg újra izomból valakik valahogy döntenek (mert kedvük vagy pillanatnyi érdekeik azt diktálják), akinek meg nem tetszik, az pusztuljon... El lehet innen menni, stb.

Advertisement

Ismerős ez a módszer? Túl gyakran látjuk? Egyszer sem elfogadható az alkalmazása? Na, ettől van ekkora civil deficit, sőt: defekt ebben az országban. Ha nem tetszik, mikor épp téged sújt, azon leginkább úgy tudsz változtatni, ha akkor is konzekvensen figyelsz mások szempontjaira is, amikor látszólag nem a te életedről van szó. Amúgy – a gyengébbek kedvéért – ezt a civil politikai kultúrát demokráciának hívják bizonyos helyeken.