Illustration for article titled Miért nem kokainbárt nyitottak inkább? Teszteltük a michelines Tantit

Van-e értelme gourmet-knak való éttermet nyitni egy budai plázában? – ezen merengtünk, mikor útnak indultunk ketten a Tantiba. Ha a helynek épp kiosztott Michelin-csillagot nézzük, akkor a válasz persze sima igen. De nekünk vajon hogy ízlett, amit ebédre kaptunk pénteken?

Advertisement
Illustration for article titled Miért nem kokainbárt nyitottak inkább? Teszteltük a michelines Tantit
Advertisement

A kanalammal félretolom a tányér közepén lebegő, tökéletesen üvegszerű bőrű, álompuha halfilétutajt, beletúrok a rafináltan egyszerű, telt, finom hallevesem fenekén heverő, érdekesen ropogós savanyúkáposzta-szálak közé, és azon gondolkodom, mi a butikos faszának csinál valaki pont ide, a XII. kerületi hegyvidék kapujába egy kifinomult és drága éttermet.

Mikor jönnek rá, hogy a XII. és a II. kerületben próbálkozni sem érdemes gourmet kajáldával?

Advertisement
Illustration for article titled Miért nem kokainbárt nyitottak inkább? Teszteltük a michelines Tantit

Azok az emberek, akik képesek értékelni és heti-havi rendszerességgel megismételni egy ilyen típusú gasztronómiai élményt, jellemzően nem errefelé laknak, hiába vannak itt Budapest legdrágább lakcímei. A budai gazdaggettók populációjának idősebbik fele azért lakhat a drága dombokon, mert nem költött soha 4900 forintot polentahabbal vadított Szent Jakab-kagylóra, a fiatalabbik fele meg akár költhetne is, de a dübörgő molekulák elveszik az étvágyát.

Advertisement

Na és a másik, hogy egy plázában vagyunk, ami pláza akkor is, ha apró, és szinte csak luxusboltok vannak benne. De az igazi luxusgasztronómiát – vagy a jó éttermek gondolatát – senki sem a plázákhoz társítja. Igazán sikeres bevásárlóközpontban lévő étteremként talán csak az innen köpésnyire eső – MOM Park-beli – Leroy jut eszembe, de az terepjárógourmet stílusban utazik, ami egészen más regiszter.

Illustration for article titled Miért nem kokainbárt nyitottak inkább? Teszteltük a michelines Tantit
Advertisement

De mindez csak egy tonhalsteak sütési ideje alatt átsuhanó nyavalygós gondolatgomolyag a fejemben, mert a leves illata visszaránt a Tantiba, ahol azért ülünk Alberttel, hogy egy ebédmenüvel villámteszteljük az éttermet, ami általános meglepetésre alig féléves fennállás után Michelin-csillagot kapott.

Ahogy leültem az asztalhoz, máris jókedvem lett, elfogultságból: a helyet felerészt a csajom tervezte, amikor még Bruno és Brunónak hívták, és tényleg alig változott valami, csak az oszlopkról szedték le a vécénél meghagyott fonott fűzfavessző borítást, és a falra került némi matricázás. A hangulat vidám, laza, nagyvonalú, az üvegfalon árad be a fény, mi bajunk lehet?

Advertisement
Illustration for article titled Miért nem kokainbárt nyitottak inkább? Teszteltük a michelines Tantit

Hát nem túl sok. Savanyú káposztás hallevessel kezdek, jobban nem is járhattam volna, mint fentebb is olvasható. A második fogás ázsiai kacsa brique tésztában, ami egy irtó szaftos, igazán finom kacsaraguval töltött, sült tekercs típusú sült tekercset takar, jelentős zöldség-, csíra- és fűszernövényhalommal a telején, ami remekül aránylik hozzá, prímán kiegészíti.

Advertisement

A vége pedig csokoládétorta passiógyümölccsel, ami igazi alulfogalmazás, hiszen a kombinálós desszert egy kicsi, igen puha tésztájú tortácskából, kétféle csokoládémorzsából, fagylaltból és passiógyümölcsszósz-cseppekből áll, és úgy kell enni, egy nyesünk egy darabkát az előbbiből, aztán sorban meghempergetjük az utóbbiakban.

Illustration for article titled Miért nem kokainbárt nyitottak inkább? Teszteltük a michelines Tantit
Advertisement

Az ebédmenü kínálata hetente változik, két előétel, négy főétel és két desszert közül lehet választani, 3100 vagy 3900 forintért, a fogások számától függően. Az aránylag szűk heti ebédkínálat is jelzi, hogy a Tanti nem ringatja magát olyan illúzióban, hogy itt kimutatható számú ember fog rendszeresen – mármint hetente többször – ebédelni.

Ez a menü nyilván arra való, hogy bárki kipróbálhassa az éttermet, mielőtt eljönne vacsorázni, és költene, mint a gázüzletbe csöppent fideszes. Ezt a funkcióját aránylag jól el is látja. Nehéz műfaj a gourmet éttermek ebédmenüje. Villantani is kell, belengetni, hogy milyen csodák várnak itt vacsorára, de mégis ebédről van szó, aminek racionális időn belül, aránylag nagy mennyiségben és a helyhez képest értelmezhető áron kell előállnia.

Advertisement
Illustration for article titled Miért nem kokainbárt nyitottak inkább? Teszteltük a michelines Tantit

A Tanti ebédmenüje alkalmas erre a csalizásra. Megvillan benne a hely szelleme: a séf klasszikus ételeket átvariáló fantáziája (Albert tésztába töltött krumplijánál), a kombinálási hajlam és a kéjelgés a szokatlan állagokban (Albert joghurtszivacsánál, de a császárhúsához kapott golyócskák is trükkgyanúsak voltak).

Advertisement

Hogy mindez mire lesz elég, elképzelni sem tudom. A Michelin-csillag híre most láthatólag pörgeti a helyet, de azért így sincs hisztéria. Mi olyan fél ház mellett ebédeltünk, igaz, nem rendes ebédidőre, hanem egy-másfél órával későbbre kaptunk időpontot, korábban akár dugig is tele lehettek. De az még mindig nagy kérdés, hogy a Tantinak sikerül-e lerombolnia az előítéleteket, és sikeres gourmet helyet fenntartania egy budai plázában.

Illustration for article titled Miért nem kokainbárt nyitottak inkább? Teszteltük a michelines Tantit
Advertisement

Albert így látta:

Ady Endre – mondtam Szilynek, amikor konstatáltuk közösen, hogy milyen jó a szűkszavú étlap. A nagy és ideges költőnek voltak köztudomásúan háromszavas verscímei, a Tantiban meg épp ez a helyzet az ételnevekkel. Szárnyasmájpástétom, cékla. Császárhús, burgonyás házitészta. Málnás-tápiókás panna cotta. Jó, nem mindegyik három szó, de a tömörség stimmel.

Advertisement

Menet közben kiderül – mármint akkor, amikor kijönnek a cuccok –, hogy maguk az ételek azért sokkal kacifántosabbak, mint a nevük, jóval több összetevőből állnak, ez azonban nem baj, hanem éppen ellenkezőleg: szuper dolog. Rajongok a bonyolult harmóniákért.

Illustration for article titled Miért nem kokainbárt nyitottak inkább? Teszteltük a michelines Tantit
Advertisement

A szárnyasmájpástétom például nemcsak apró kis virágocskákat tartalmaz a céklán túl, hanem apró és teljesen átlátszó zselékockákat is. Finomakat és egyszerre édeskéseket-savanykásakat. Törjük a fejünket, hogy ezek vajon mik lehetnek, aztán megkérdezzük. Almák. Hát persze, mondom, nem kérdés. Egy kocka még maradt, megkóstolom, körtének érzem. De ez nem számít. Ami számít, az, hogy a pástétom olyan karakteres és könnyű mégis, hogy majd elrepül.

A krumplistészta repdesni nem akar, de ilyet úgy sem várna tőle az ember, hogy ez a legkevésbé nehézkes krumplistészta a történelemben. A császár a tetején épp annyira puha és szaftos, hogy egyre kisebb és kisebb falatokat vágjak belőle, hadd tartson tovább. A bőre az én toleranciaszintemhez képest keményke, de azért elrágcsálom két-három nekifutásra.

Advertisement

Ami meg a panna cottát illeti: ennek a desszertnek odaadóbb híve vagyok, mint fiatal, bohó és teljesen pénztelen koromban a cigánypecsenyének. Úgy értve, hogy ahol meglátom, van ilyen, ott muszáj kérnem. Azt hiszem, a legjobbat eddig a GianMarióban kaptam a Bajcsyn. Az sokkal kevesebb blikkfangot tartalmazott – az egyszerű is lehet szép –, mint ez, de minden iskolának helye van. Annak is, melynek keretében feltalálták és alkalmazzák a joghurtszivacsot.

Illustration for article titled Miért nem kokainbárt nyitottak inkább? Teszteltük a michelines Tantit
Advertisement

Azt se felejtsük el, hogy ez volt életünk legolcsóbb Michelin-csillaga – mondom Szilynek kifelé jövet. Tényleg, mondja Szily, ennél a Borkonyha is drágább volt, mert ott nincs ebédmenü. Az csak később jut eszembe, hogy milyen vicces életünk legolcsóbb csillagáról beszélnem úgy, hogy ez összesen a második, amihez szerencsém volt. Nem baj, megyünk tovább, adja magát, ha így évente házhoz jönnek, egyik a másik után. Jó hely ez a Budapest, mindig mondom.

Advertisement

Este még elmorfondíroztam azért bónuszképp azon, hogy nem látom egyelőre a különbséget. Azt, hogy hol a határ a csillag és a nem csillag között. Mert jót ettem nagyon, de ilyet azért ettem már legalább tucatszor itt-ott. Persze ez csak egy ebédmenü volt, kéne vacsorázni is.

Na majd meglátjuk. Ja, és a limonádé egyáltalán nem ízlett!

Share This Story

Get our newsletter