Lehet, hogy tĂșljĂĄtszott dal a You Can Leave Your Hat On, vagy valami lĂ­rai valami stĂ­lusosabb lenne, de nekem ez a szĂĄm = Joe Cocker.

És nyilvĂĄn nemcsak nekem, hanem sok mindenkinek, aki a nyolcvanas Ă©vekben lĂĄtta ezt a klipet, mert azon kevesek közĂ© tartozott, amit a magyar televĂ­ziĂł is rendszeresen jĂĄtszott.

A szĂŒleimnek rĂĄadĂĄsul Joe Cocker-lemezĂŒk is volt, Ă©s gyerekkĂ©nt semmi bajom nem volt, amikor nĂ©ha feltettĂ©k. AztĂĄn tĂșl sok közös pont mĂĄr nem maradt az Ă©letĂŒnkben: engem annyira nem tudott Ă©rdekelni, hogy Ă©pp melyik rĂ©gi klasszikust Ă©nekelte el a reszelƑs blueshangjĂĄn, de ha valahol vĂ©letlenĂŒl meghallottam ezt a szĂĄmot, nem menekĂŒltem el elƑle (de meg tudom Ă©rteni azokat, akik igen).

Most, hogy megtudtam, hogy hetvenĂ©ves korĂĄban meghalt tĂŒdƑrĂĄkban, meg is hallgattam, Ă©s az sincs kizĂĄrva, hogy a Summer In The Cityt is meg fogom, bĂĄr az eredetit jobban szeretem.