"Lesz kit sorsa kéjre szán, lesz kit sorsa kéjre szán. S lesz, kit örök éjre szán." 1757. november 28-án született a 18. század korát megelőző költő-grafikus látnoka, a vízióit tökéletes versekbe öntő, és köteteit maga illusztráló angol William Blake.

A teremtett világról, jóról és rosszról szóló A tapasztalás dalait és Az ártatlanság dalait olvasni igazi pszichedelikus élmény, én gyerekként ronggyá olvastam az otthon meglévő zöld vászonkötéses Blake-Burns-válogatást. Hasonlót az ember még egy Oravecz Nóra-idézetekkel és Apacuka-szörnyekkel kidekorált rózsaszín szobában se érez, ha bevert egy rakat Halsot és egy kis meszkalint, mint amikor Blake világában elveszik.

Mert: "Ha az érzékelés ajtói megtisztulnának, minden úgy tűnne fel az ember előtt, amilyen valójában: végtelennek" - vallotta Blake. Az angol költő szent őrültként erre tette fel életét.

A misztikus Blake okkal lett a 20. századi popkultúra egyik legtöbbet idézett klasszikusa: hadd utaljak mindenekelőtt Huxley könyvére, Az érzékelés kapuira, aztán egy Blake-vers ihlette a Doors End of the Nightját, szó szerint átvett sorokkal ("Some are born to sweet delight, / Some are born to endless night"), és a banda (törzs?) neve is az "érzékelés ajtóira" utal. De a legbensőségesebb viszonyt Jim Jarmusch groteszk westernparódiájával, a Halott emberrel ápolom, amelyben a megváltót váró indián William Blake-nek hiszi a vadnyugatra tévedt, sebesült Johnny Deppet.

A filmet még Leó atya vetítette nekünk a ferences filmklubban, aztán nem sokkal később kiugrott a rendből. Érettségi előtt volt, és aztán öt évet kellett várnom, hogy a Nick Cave forgatókönyvéből született Az ajánlattal ezt megközelítő költészettel találkozzam filmen.


A Tapasztalás dalai leghíresebb tételét, a Tigrist pedig a Batman-rajzfilmsorozat nindzsás epizódjában szavalták Szabó Lőrinc fordításában. De várok további popkulturális hivatkozásokat, azokból az időkből, amikor még nemcsak lengyel bokszolókat, szerb paramilitáris parancsnokokat és magyar miniszterelnököt neveztek Tigrisnek.

Advertisement

Addig is a legendás óda Sir Kánhoz:

Willlam Blake:

A tigris

Tigris! Tigris! éjszakánk
Erdejében sárga láng,
Mely örök kéz szabta rád
Rettentő szimmetriád?

Advertisement

Milyen katlan, mily egek
Mélyén gyúlt ki a szemed?
Szárnyra mily harc hőse kelt,
Aki e tűzhöz nyúlni mert?

Milyen váll és mily müvész
Fonta szíved izmait? És
Mikor elsőt vert szived,
Milyen kar s láb bírt veled?

Milyen pőröly? mily vasak?
Mily kohóban forrt agyad?
Mily üllőre mily marok
Törte gyilkos terrorod?

Advertisement

S amikor befejezett,
Mosolygott rád a mestered?
Te voltál, amire várt?
Aki a Bárányt, az csinált?

Tigris! Tigris! éjszakánk
Erdejében sárga láng,
Mely örök kéz szabta rád
Rettentő szimmetriád?