Kevésbé ismert, diszkódrogos külsejű balatoni hal a garda, ami a jelek szerint elkezdett dögleni. Én is láttam párat a hétvégén. A jelenséget már vizsgálják.

Szombaton Borisz (12) azzal fogadott a szárszói osztálykiránduláson, hogy jó pár döglött gardát találtak a part mellett. Miután átmentünk Zamárdiba, a saját nádasunkban is találtunk 3-4 oszladozva lebegő példányt, pár keszeg és egy szép nagy, felfúvódott angolna társaságában.

Amikor az előbb felhívtam az MTA tihanyi Limnológiai Intézetét, azt mondták, én vagyok az ötödik újságíró, aki ugyanebben az ügyben telefonál. A titkárságuk egyelőre süket, mert állásinterjút tartanak, ha sikerül beszélnem velük, persze azonnal posztolok. Addig is írj, ha te is tapasztaltál hasonlót a napokban a Balatonon! De az is érdekes, ha a ti környéketeken egyáltalán nem voltak halhullák.

A jelenséget Lellén és máshol is tapasztalták a déli parton, a Balatoni Halgazdálkodási Nonprofit Zrt. közleményt adott ki vasárnap, miszerint "Az elmúlt héttől kezdődően a szokásostól eltérő, nagyobb mértékű gardaelhullás volt tapasztalható". Azt is írják, hogy

"A tavaszi elhullás természetes folyamatnak tekinthető (…) a most tapasztalt elhullás azonban a szokásosnál nagyobb méretet öltött a garda esetében. Az elmúlt hetekben döntően fújó északias szelek miatt a tetemek elsősorban a déli parton jelentkeztek nagyobb számban. (..) Laboratóriumi vizsgálatuk folyamatban van."

Advertisement

A pusztulás a mi környékünkön semmiképp se volt durva, de azért észrevehető. Igazából az tűnt fel, hogy döglött gardát ritkán szoktam látni, busát, angolnát és keszeget annál inkább. Harcsát is láttam már oszladozva lebegni, pontyot is, de süllőt például még soha.

A garda, ha nem ismernéd, séfkés és szamurájkard közti méretű, jellegzetesen szintetikusdrog-élvező külsejű hal, amennyiben csészényire nőtt szeme és pengeszerűen vékony teste van. Közvetlenül a felszín alatt jár nagy csapatokban, amit tiszta víznél ki is lehet szúrni, úgy csillog. Ragadozó, bár fogatlan, a nagy szájával mindent bekap, bár gardapornót még nem láttam, úgyhogy lehet, hogy leviszek egy japán producercsapatot Zamárdiba. A fenti, friss képen Bartha Péter csónaktulajdonos társam látható egy a Tiszán, kérészrajzás közben most fogott, igen szép gardával.

Ez a hal ugyanis, bár a leghíresebb a balatoni állománya, megtalálható a legtöbb folyónkban, a Dunán főleg az öblök környékén, a Tiszán meg bárhol. A Balatonon régi hagyomány a gardahalászat, annak idején Tihanyból figyelték a csillogó csapatokat és jelekkel irányították a bekerítést. A garda az egyik legfinomabb hazai sütőhal, bár ő maga ezt talán nem értékeli olyan nagyra.