Mondjuk manapság már egyáltalán nem könnyű hirtelen felfedeződni, hiszen mindenki benne van az adatbázisokban, de azért így is sikerült néhány játékosnak szintet lépnie.

Húsz-harminc éve még előfordulhatott, hogy megjelent a semmiből egy addig ismeretlen tehetség, ma viszont már naivitás azt hinni, hogy aki eljut egy vébéig, arról nincs dossziéja az összes valamirevaló játékosmegfigyelőnek. Arról nem is beszélve, hogy – erről ugyan nem találtam statisztikát, de vélhetően – minden eddiginél több játékos játszik már fiatalon Európában.

Advertisement

Ilyen értelemben kevés az új felfedezett az idén, de ha kicsit tágítjuk a kategóriát, és azokról a játékosokról beszélünk, akik kategóriát ugrottak, akkor könnyebb a helyzet.

Vb-felfedezettnek lenni egyébként sem mindig hálás dolog: rengeteg példát lehetne találni játékosokra, akiket nagy tornán mutatott teljesítményükért szerződtettek európai csapatok, és akikről hamar kiderült, hogy annyira nem is jók, sőt. Nagyon könnyen El-Hadji Diouf vagy Hernán Medford sorsára juthatnak, és elrettentő példaként emlegetik őket a játékosügynökök évtizedek múltán is. De kik az újak?

James Rodriguez

Hiába fizetett már tavaly egy vagyont a Monaco érte, a többség számára ő a nagy felfedezett az idén, és valóban, azt kevesen gondolhatták, hogy a torna (legalábbis az eddigi szakasz) első számú sztárja lesz. Mert az lett: öt góljával vezeti a góllövőlistát, a hátán viszi az amúgy sem gyenge kolumbiai válogatottat, felveszi a versenyt Messivel, Ronaldóval, pláne Neymarral – azt amúgy nem értem, a brazilt miért sorolják a legszűkebb elithez. Persze kérdés, hogy ősztől is ezen a szinten folytatja-e tovább (vagy esetleg a Real Madridban), de nagyon nagyot kell futnia valakinek ahhoz a három hátralévő meccsen, hogy Hameszt letaszítsa a trónról.

Juan Guillermo Cuadrado

Ő sem a semmiből jött: a Fiorentina játékosáról beszélünk, sokan a vébé előtt is sokat vártak tőle, ráadásul már 26 éves. Mégis, Rodriguez mellett abszolút a kolumbiai csapat sztárja, az egész mezőny egyik legjobban cselező játékosa, gyors, be is tud adni, nincs az az isten, hogy ne férne be egy jobb csapatba. Ha minden igaz, ez jövőre ki is fog derülni.

Enner Valencia

Minden kritériumnak megfelel: sose játszott Európában, nem volt hírverés körülötte korábban, most viszont ő lőtte Ecuador mindhárom vébégólját, és a franciák ellen is ő nézett ki egyedül komoly futballistának a csapatából. Jelenleg a mexikói Pachuca csapatában játszik, egész biztos, hogy már nem sokáig.

Ahmed Musa

Afrikából se nagyon lehet ismeretlen tehetségeket hozni, a valamirevalók fiatalon Európába kerülnek, aztán vagy kifutják magukat, vagy nem. Lehet, hogy Ahmed Musa most ki fogja: évek óta a CSZKA Moszkva játékosa, de onnét még nem sikerült meggyőznie a nagy nyugati klubokat, viszont az argentinoknak lőtt két gólja jó eséllyel elég lehet ehhez.

Guillermo Ochoa

Egyértelműen ő a vébé első kapussztárja, noha Tim Howard a nyolcaddöntős bravúrsorozatával lehagyta, és inkább tűnik egy szerencsés bravúrkapusnak, semmint egy nyugodt, megbízható pasinak, amilyet egy komoly csapat kívánhat magának. Ettől függetlenül biztosan nem kell aggódnia azért, hogy még nyár végén sem lesz klubja.

Joel Campbell

Furcsa helyzetben van, mert bár papíron három éve az Arsenal játékosa, még egy percet sem játszott a londoni csapatban. Most már nem lennének gondjai a munkavállalási engedéllyel (tavaly kapta csak meg), azok után, hogy a Costa Rica-iak legjobbja a tornán, különösen Uruguay ellen villogott nagyon. Fura módon az is lehet, hogy túlad rajta az Arsenal nyáron, noha a vébén nyújtott teljesítménye alapján Arséne Wengernek pont egy ilyen csatárra lenne szüksége.

Kevin De Bruyne

Nem, ő sem ismeretlen, de sokat elmond róla, hogy a Chelsea undorító piacfelvásárlásának volt az áldozata: annak ellenére vették meg, hogy nem volt rá szükségük, de legalább nem vitte el egy vetélytárs sem. De Bruyne-t meg kölcsönadhatták gyengébb csapatokba. Az eperszőke belga szélsőt aztán eladták a Wolfsburgnak, de a vébén nyújtott teljesítménye alapján nem értem, mivel lenne gyengébb mondjuk Williannál: szélvészgyors, technikás, nem is buta, topcsapatban a helye.

Daley Blind

Néhány nagy sztár és sok ígéretes iparos – így szokás beszélni a holland válogatottról ezen a vébén, pedig ez nem igaz. A leginkább Blind tehet róla, hogy ez nem így van: az Ajax játékosa balhátvédként óriási részt vállalt a spanyolok tönkreveréséből a két gólpasszával, Mexikó ellen meg már a középpályán játszott De Jong kiválása után, és ott is ugyanúgy megállta a helyét. Nagyon meglepne, ha az Ajaxban kezdené a következő szezont.

Fabian Johnson

Az amerikai csapat legjobbja Tim Howard volt, de ő messze van 35 évesen attól, hogy felfedezzék. Rám a mezőnyjátékosok közül a legjobb benyomást a jobbhátvéd Johnson tette, különösen a portugálok elleni csoportmeccsen száguldozott úgy a jobboldalon, hogy egyszerre látta el a szélsőhátvéd és a szélső feladatait is, nem is bírták tartani. Magyarázat lehet, hogy Johnson sosem élt Amerikában, a Németországban katonáskodó papája volt amerikai, ő csak német csapatokban játszott, bár talán kicsit bánja, hogy még februárban aláírt a Mönchengladbachhoz, hiszen most már jobb csapatba is mehetett volna. (A belgák ellen megsérült, és a helyére álló Yedlin is remekül játszott.)

Mi ennyi igazán jó "új" sztárt tudtunk összeszedni. Hiányzik valaki a listáról?

[A nyitóképet Clive Rose/Getty készítette, a többi felvétel fotókreditje: AP Images]

Advertisement