Miért gyalázat lelőtt állatokkal pózolni, ha kifogott halakkal nem az?

Már régóta foglalkoztat napjaink e nagy dilemmája. Szegény vadászok kapnak hideget-meleget, lám, Axelle Despiegelaere-t is kivágta a L'Oreal, miközben a horgászok köztiszteletben álló személyek, Szily Lászlótól Uj Péterig és tovább. Meg tudjátok ezt magyarázni?

Oké, a horgászok nem eresztenek golyót áldozataik fejébe, csak beakasztanak nekik, és a kisebbecske halacskákat visszaengedik a vízbe. Na de a vadászok sem lőnek ártatlan kis őzikékre meg nyuszikákra, csak a felnőtt egyedeket veszik célba, és azokat is akkor, ha engedélyük van rá, meg ha idény van.

Én személy szerint rendes vadászokat is ismerek – nemcsak Csank Jánost, pláne nem Lázár Jánost –, mondhatni, vadász barátaim is vannak, semmi baj nincs velük, normális, tisztességes, becsületes, dolgos emberek. Igazi férfiak. És akkor arról még nem szóltam, hogy milyen okos könyveket írt az ember és a természet közötti harmóniáról Fekete István. De sorolhatnám, tele van a világ, az irodalom, a művészetek pozitív példákkal.

A horgászokat ezzel szemben korántsem emelte magas piedesztálokra a történelem. Ehhez képest őket a kutya sem ugatja meg – a legfinomabb lelkű liberálisoknak sincs velük bajuk –, a vadászokat viszont mindennapos megvetés és diszkrimináció sújtja.

Szóval, miért? Nem állítom, kérdezem.