Vízbe fulladt a Rockefeller-örökös, vagy kannibálok ették meg?

Michael Rockefeller, a dúsgazdag amerikai család örököse 1961-ben tűnt el Holland-Új-Guinea déli mocsarainál. Sose találták meg. Carl Hoffman amerikai újságíró az ötvenéves történet nyomába eredt, és úgy tűnik, összerakta.

A 22 éves Michael a New York-i kormányzó, későbbi amerikai alelnök Nelson Rockefeller legkisebb fia volt, akit az apai elvárásokkal szemben inkább a művészet érdekelt, nem a pénzügyek. Miután elvégezte a Harvardot, Robert Gardner antropológushoz csapódott, aki ekkor forgatta Dead Birds (Halott madarak) című híres dokumentumfilmjét az új-guineai felföldön élő dani népről. Innen jutott a sziget délnyugati, mocsaras tengerpartján élő aszmatokhoz, és híres, gyönyörű fafaragásaikhoz.

Rockefeller két utat is tett az aszmatok földjére, és úgy gyűjtötte a műalkotásokat, mintha nem lenne holnap. 1961 novemberének közepén három társával megpakolták katamaránjukat elcserélhető cuccal az egyetlen nagyobb településen, Agatson, és elindultak délre, az Arafura-tenger partját követve. A Betsj folyó torkolatát keresztezve viharba és áramlatokba kerültek, a csónak felborult, két helyi kísérőjük kiúszott a partra és elindult vissza Agats felé segítséget kérni, de Rockefeller és társa, René Wassing már nem látta őket. Másnap Rockefeller úgy döntött, nem kockáztja meg, hogy felborult csónakjuk a nyílt tengerre sodródik, ő is úszva indult az ekkor már több kilométerre lévő part felé. A csónakon maradt Wassingot aznap délután megpillantották egy keresésükre indított repülőről, és másnap fel is szedték, Rockefellert azonban nem látták többé.

Hivatalosan megfulladt, de benne volt a levegőben, hogy a történet ennél sokkal bonyolultabb. Az aszmatok kultúrájának szerves része volt a fejvadászat, a vérbosszú és a kannibalizmus. És bár Rockefellerrel semmi bajuk nem volt, sőt soha nem vadásztak le fehér embert, viszonyuk a sziget nyugati felét adminisztráló hollandokkal korántsem volt felhőtlen.

Erről a lebilincselő történetről szól Carl Hoffman cikke a Smithsonian magazinban, ami március közepén könyvben is meg fog jelenni. Hoffmann komolyan csinálta, megtanult indonézül – az aszmatok egyre inkább a sztenderd indonézt használják saját nyelvük helyett –, és megkereste azokat az embereket és leszármazottaikat, akik megtalálhatták a partra úszott Rockefellert.

A Michael Rockefeller által összeszedett aszmat faszobrok egyébként a New York-i Metropolitan Museum of Art gyűjteményében tekinthetők meg.