Némileg váratlan fordulattal az ismert bulvárlap lett a KNDP és a csak Mezzo tévét néző értékalapú értelmiségiek szócsöve.

Eddig nem a humor volt a magyar heti bulvármagazinok erőssége.

Eddig.

Friss, induló címlapanyagában a Story ugyanis a faarccal előadott, brit típusú tréfálkozás első vonalába küzdötte magát.

Advertisement

“Nem a kokain volt az igazi drog!” címmel indul a cikk a címlapon Kucsera Gábor bulvárkajakos kokainbotrányáról. Izgatottan lapoztam befelé. Kucsera bevallotta volna, hogy krokodilt, varázsgombát vagy nemzeti konzultációs elemzéseket nyomott vénába? Remegett a kezem.

Aztán belül elkezdtem olvasni a bevezetőt:

Legenda lehetett volna, mégis kitaszított lett.

Nyeltem egyet.

Ám Kucsera Gábor élete valójában nem a kokain miatt siklott ki.

Itt beharaptam a szám szélét.

Egészen más volt az ő kábítószere.

Egy pillanatra behunytam a szemem, aztán, elszégyellve a gyávaságomat, szembesültem az igazsággal.

A könnyű hírnév, a hamis, teljesítmény néküli dicsőségek csábítása bódította el. Magába szippantotta az a világ, ahol szenvedés és alázat nélkül is jön a siker. Ez volt az a drog, amiről nem tudott lemondani. Ez tette őt tönkre!

A szerző, aki egyszerre parodizálja Pósa Lajos bácsit és egy tehetséges önképzőköröst, a lendületes kezdés után – “úgy siklott a hajója a vízen, mintha láthatatlan erők repítenék” – látszatra erőfeszítés nélkül tartja a tempót.

Advertisement

Az első, drámai csúcsponton megtudjuk, hogy hol és mikor siklott ki Kucsera élete. 2006-ban, egy “verőfényes szegedi délelőttön”, amikor hősünk egy versenyre pirosra festett hajjal érkezett. Miért siklatna ki egy életet egy hajfestés? – kérdezhetné az a tudatlan, aki nemcsak Mezzót néz, és nincs otthon a brit humor rejtelmeiben.

Ott, azon a hétvégén eldőlt a sorsa. A fiatal kajakos ugyanis megtapasztalhatta, hogy a reggetől estig tartó edzések és a szenvedésekkel teli versenyek világán kívül létezik egy másik valóság is. Az, ahol a sikert nem teljesítményben mérik, és az országos figyelem felkeltéséhez elegendő csak sármosnak és jóképűnek lenni.

A cikk innentől még két és fél (!) oldalon át zakatol, ugyanebben a hangnemben. Bámulatos. Irtó nehéz ilyen hosszan stílusban maradni, de a Storynak izzadság nélkül sikerül.

Megtapasztalta, hogy míg kitartó evezéssel legfeljebb egy napig kerülhet a sportújság címoldalára, addig egy zaftos magánéleti információ vagy egy tévéműsorban történő szereplés akár hetekig is az országos közfigyelem középpontjába repítheti. És sokkal, de sokkal könnyebb volt az utóbbi elvárást teljesíteni…

Sőt:

A sport világa brutális egyszerűséggel jelezte a fiatal sportolónak, hogy a kőkemény felkészülés semmivel sem pótolható. Nincs az a bulvárcímlap, amely gyorsabbá tenné a hajóját.

Ezt maga a bulvár Fábiánné Rozsnyói Katalinja írhatta! Ez a fotelból történő morális evezés olimpai döntőjében is érmert érne!

Na és ez?

A teljesítmények világában a munka nélkül szerzett önbizalom pusztán önámítás. De nevezhetjük akár kábítószernek is…

A mai nap nyomtatott lapja vitán felül a Story. Amit egy nemsokára következő posztunk csak meg fog erősíteni.