A gazdagokat utálni elég szerencsétlen és visszatetsző dolog, még ha sokan művelik is. A politikusokat gyűlölni ennél sokkal elfogadhatóbb. De mi a helyzet a gazdag politikusokkal?

Őket piszkálni igazán adja magát a magukat szegénynek és szomorúnak érző magyarok országában. Úgyhogy nincs más hátra, megvan a célpont, lássunk hozzá hamarjában.

A szülei tartják el Magyarország külügyminiszterét – ízlelgetem ezt a mondatot egész reggel, és nem bírok betelni vele. Hiszitek vagy sem, komolyan mondom, hogy nem irigységből. Egyszerűen csak annyi jelentése van és – valamiért úgy érzem, hogy – annyira jellemző ezekre a mostani időkre és a Szijjártó Péter-féle karrierekre. Nem gondolom ám, hogy általános érvényű lenne, még azt sem, hogy minden fideszesre/politikusra rá lehetne húzni a Szijjártó-maszkot, csak ömagában csillog ilyen felülmúlhatatlanul ez a csodás történet.

Az természetesen teljesen rendben van, hogy valakit akár egész életén át támogatnak tehetős-sikeres szülei. A legszívesebben mozgalmat indítanék gazdag szülőt minden magyar gyermeknek jeligére. Az is oké, hogy valaki fényes politikai karriert épít lojalitásra, szogálatkészségre, szorgalomra, az önálló gondolatok és a kezdeményezőkészség teljes hiányára. Talán az sem tragédia, hogy miniszterségig viszi 36 éves korára – végül is a példakép 35 évesen már miniszterelnök volt –, bár itt már rezeg kicsit a léc.

De ahogy most ez a két szál összeért, az rendesen odabasz.

A papa és a mama szorgalmas-takarékos kisfia Barack Obama kijelentései miatt bekéreti az Amerikai Egyesült Államok ügyvivőjét. Ez igazán jól hangzik, nem?

Azt az egyet nem értem, hogy Szijjártó Péternek földi pályafutása jelenlegi szakaszában miért kellett négyszáz négyzetméteres luxusházat vásárolnia Dunakeszin. Tavasszal már pontosan tudhatta, hogy őszre külügyminiszter lesz, ahogy azzal is tisztában kellett lennie, hogy családja, mentorai és legközelebbi barátai kivételével mindenkit irritál karrierjével és megnyilvánulásaival, vagyis elkerülhetetlen, hogy hirtelen – vagy akár a fokozatos, hiszen az még látványosabb, ahogyan az Index levezette – gyarapodása téma lesz. Legyünk konkrétak: hogy mindenki azt fogja gondolni – és az abban érdekeltek hangoztatni is –, hogy lám-lám, ez is csak egy tolvaj, lop, mint a vízfolyás. Akkor is, ha ez nem igaz. Az ilyen ráadásul még mókásabb egy olyan politikus esetében, aki felemelkedésének érdemi részét a párt ökleként és újrogánjaként luxusbaloldalozással meg rosszabbulélünközéssel kezdte.

Advertisement

Szóval, miért kellett neki az a ház most? Azért-e, mert nem fértek el két gyerekkel 140 négyzetméteren? Vagy azért, mert egy leendő külügyminiszterhez, akinek több tízmilliós megtakarítások vannak a számláin, mégsem illik egy ikerház fele? Ahhoz sokkal jobban illik öt – de minimum három – szépen felújított fürdőszoba?

Vagy egyszerűen csak szereti a luxust? Nem a nagyon nagyot, csak a kis dunakeszit?

Valamit mindenkinek muszáj szeretnie, akkor is, ha úgy tartják róla, hogy csak egy robot. Épphogy most – és így – bizonyította be Szijjártó Péter, hogy ő nem droid, hanem egy érzékeny, a világ bizonyos értékeire nyitott ember, vegyük észre ezt is.

Advertisement

Ezen a ponton persze adja magát a harsány kérdés: lesz-e vajon arany vécékefe abban az öt – vagy csak három – csodásan kiglancolt fürdőszobában? Komolyan mondom, hogy nem hiszem. Az majd esetleg egy következő lépés lehet, hiszen minden rendes politikai pályafutásnak íve van. Na jó, ez már nettó gonoszkodás volt, vissza is szívom.

Viszont még egy érdekes eszembe jutott. Az, hogy Szijjártó Péter mindenkit lenyomott a maga kis generációjából. Jöttek ezek a fidelitasos srácok az ezredforduló környékén, és mire jutottak? Gyürk András elvan Brüsszelben és Strassbourgban, Fürjes Balázs stadionokat épít – nem a két kis kezével ugyan, de mégis –, viszont ki csinálta meg magát úgy nagyon? Úgy igazán? Mindenki arra számított volna még néhány évvel ezelőtt is, hogy Rogán Antal lesz a legmenőbb – ő egyszer még miniszterelnöki ambícióiról is beszélt tévedésből. Erre kiből lesz miniszter és luxusvilla-tulajdonos? Rogánból? Hát nem! Szijjártó Péterből. Rogánnak meg be kell érnie egy nyomorult frakcióvezetéssel és egy táguló pasaparki lakással. Szomorú, nagyon szomorú.

Hogy mi ebből a tanulság? Ne kapkodjunk, a harcnak nincs vége, Magyarország folytatódik!

Fotó: Koszticsák Szilárd/MTI