A Tomorrowland jó is lehetett volna. Az amerikai babyboom generáció optimista, repülő autókkal és duci rakétákkal teli jövőképe, az álnosztalgia egy sosem volt, de sokak által dédelgetett vízió után remek filmes alapanyag, kár, hogy egy gagyi mesefilmet csináltak belőle.

Nem baj, disneylandes hullámvasútnak biztos jó. Előre szólok, hogy szpojleres leszek.

Tényleg az a baj ezzel a filmmel, hogy olyan erősen építettek a látványra-atomszférára, hogy ennek kéne az egészet elvinnie a hátán, viszont messze nem lett elég erős ez a rész. Ahogy a többi sem. Holnapoliszt – leírni is rossz – alig láthatjuk fénykorában, inkább épülőfélben vagy szellemvárosként mutogatják, amivel alapból nem lenne akkora baj, ha lenne valami bája. De nincs. Azt a bizonyos retrófuturisztikus hangulatot egyáltalán nem sikerült elkapni, nem a hatvanas évek jövőképét látjuk, hanem egy teljesen jellegtelen, ötlettelen mai elképzelést. Az egyetlen stílusos elem az Eiffel-torony volt – ami amúgy egy rakétakilövőállomás szerepét tölti be a filmben. De ez is inkább Gustave Eiffel érdeme, nem a filmes látványtervezőké.

A Tomorrowland jelentős része ráadásul nem is Holnapoliszban játszódik, hanem a Földön, ahol a világ legidegesítőbb és leglasúbb felfogású tinédzsere tipikus gyerekfilmes kalandokba keveredik, robotokkal gengel, haverkodik a jófej, egyedülálló apjával és annyira csökönyös, hogy a végén még a világot is megmenti. Közben kiderül, hogy a morcos George Clooney és egy hazudós robotkislány szerelmesek egymásba, a gonosz Hugh Laurie nem is gonosz, inkább csak egy pöcs, és óriási metamomentumként az is, hogy amit a trailerben láttunk Holnapoliszként, az a film világában is csupán egy látványos reklám. Ezen mondjuk jót nevettem.

A moziban ülve elfogott az érzés, mintha a Kémkölykök valami furcsa folytatását látnám. Robert Roudrigez gagyi gyerekfilmjeiben is volt egy-két mélyebb gondolat, és valahogy a Tomorrowland is el tudta mélyíteni a kötelező környezetvédelmi, a világot jobbá tevős üzenetet. A sztori szerint az apokalipszis azért következik be egészen pontosan 58 nap múlva, mert volt erről egy jóslat, amikor meg rá akartak ijeszteni az emberekre, azok ahelyett, hogy összekapták volna magukat, elkezdték hájpolni a világvégét, filmeket, játékokat csináltak belőle, és beletörődtek, ahelyett, hogy tettek volna ellene.

Vicces volt ezzel távozni a vetítésről, főleg, hogy előző nap volt a Mad Max sajtóvetítése. Meg is ijedtem majdnem, de mekkora szerencse, hogy elég egy optimista lány a világ megmentéséhez.

[A Tomorrowlandet május 28-án mutatják be a magyar mozik.]