Mióta olvastam, mit szivárogtatott ki Simicska Lajos a Népszaván keresztül, éber álomban töltöm a perceket. Mióta a Közgép is megmondta, még inkább. Halkan, mormolva imádkozom.

Épp arról akartam ugyanis posztot írni, hogy milyen irtó nagy – racionálisan teljesen megmagyarázhatatlan – kockázatot vállalt Török Gábor azzal, hogy elindul Veszprémben Navracsics Tibor üres székéért a pótválasztáson. Ami baromira tetszik nekem.

Török az önmagát legügyesebben menedzselő politológus – persze nem giró-szászi értelemben –, aki sikeres imidzsét a visszafogottság, az értékítéletmentesség és a hatékonyság csodálatának hármasára építette. Kis sarkítással azt mondja, az a jó politikus, aki hatékonyan képes megszerezni a hatalmat és megtartani azt, a politizálás nemhogy erkölcsi, de akárcsak tartalmi értékelése pedig igazából nem az ő dolga, mármint politológusként.

Ez a hozzáállás persze vitatható, de a gyakorlat mutatta meg, hogy eredményes. Török –hiába tartja Orbán pudlikutyájának a morális mutatujjával előszeretettel bökdöső balliberális B-közép – alapvetően remekül kikönyökölte magának a minden tábortól egyformán messze lebegő, a sikeres hatalomdoktorokat csodáló szakember pozícióját.

Amit most egy poénért kockáztat.

Ha nem istenítené ennyire a végeredményt, és nem a hatalom birtoklását tartaná a politika céljának és mércéjének, a választási indulással nem feltétlenül kockáztatna rengeteget. Ha a politikát, csak a példa kedvéért, mondjuk értékek, hozzáállások és filozófiák ütköztetésének tartaná, akkor pompásan kijöhetne a dologból egy 4 százalékos eredménnyel is. De attól, aki csak és kizárólag az összesítésben a végén megjelenő számokat tartja valamire, szinte csak a győzelem elfogadható. Na jó, ebben az esetben az, ha mondjuk a fideszes, a balos és a szélsőséges jelölttel összemérhető eredményt ér el. Ami szinte kizárt. A törökgábori univerzumban egy négy-, de akár nyolcszázalékos versenyző is említésre sem nagyon érdemes nímand. Pedig micsoda bravúr lenne tőle függetlenként behúzni nyolc százalékot.

Advertisement

De nemcsak ebben kockáztat. Hanem abban is, hogy a hatalomtechnika csodálójaként elvileg nem tehet mást, mint hogy brutálkeményen nekimegy a három nagy tömb jelöltjének. Nem tehetne mást, hisz csak valami ilyesmi adhat neki egyedül esélyt, akár csak egy tízezreléknyit. Kedves, mosolygós, szolidan poénkodós vagy idealistán lánglelkű kampánnyal elméletben sincs esélye semmire. És egy Töröktől egyszerűen nem fogadható el más, mint a perfektre csiszolt haszonelvűség.

Egy ideák világában élő politológus úgy is elindulhatna poénból, hogy ezekről az ideákról mesél lelkesen, kihasználva az automatikusan generálódó médiafigyelmet, de ő nem.

A csapda ott van, hogy a nagy pártokkal szemben induló független szegénylegény papírforma szerint teljesen sansztalan, ha valamilyen formában nem az érzelmekre apellál. A legerősebb érzelem pedig a gyűlölet. Körön kívülről nem lehetsz olyan hatalombróker, amilyeneket Török amúgy istenít. Egy töröki értelemben vett ügyes politikus eszköztárába persze ugyanúgy beletartozik mondjuk egy professzinális karaktergyilkos – civil magyar nyelven: mocskolódó – kampány is.

Advertisement

Persze a fél karomat odaadnám, ha láthatnám, amint Török apákésfiúkozó röplapokat dobál Veszprém környéki falvak postaládáiba, de attól félek, ez mégsem fog megtörténni.

De akkor miért mondtam az elején, hogy baromira tetszik nekem a húzása? Egyrészt azért, mert van mersze rohadt sokat kockáztatni, másrészt mert valami olyat sejtek mögötte, hogy emberünk unta magát a jól bebiztosított, szinte megingathatalan pozíciójában, ahonnan az idők végezetéig elemzgethette volna a Fidesz általa nagyra tartott hatalmi machinációit, és egy punkos gesztussal saját magát hozta lépéskényszerbe. És ilyet tök kevesen mernek megcsinálni.

Persze az is lehet, hogy csak részeg volt, és posztolt egy hülyeséget, amit már nem mer visszaszívni. Nem voltam ott.

Advertisement

Ha jól értem, azzal akar porondra lépni, hogy ha rá szavaznak, akkor a parlamentben egy pártoktól független figura lehet ha nem is a mérleg, de a majdnemkétharmad nyelve. Itt jön viccesen a képbe Simicska Lajos, akiről én sajnos nem hiszem, hogy tényleg el akarna indulni a veszprémi választáson. Még most sem hiszem, hogy ő maga erősítette meg, hogy fontolgatja. Ez szerintem még mindig csak egyszerű Orbán Viktor-szopatás a részéről.

Pedig ha elindulna, ő lehetne az, akinek Török képzeli magát. Ki függetlenebb Magyarországon a pártoktól, mint Simicska? Nemrég még éppen tőle függtek pártok. Ki tudná ténylegesen kontrollálni az Orbán vezett többséget, mint az, akinek annyi papírja, aktája és emléke van Orbán bizniszeiről, mint neki? Ő aztán tudná, mit kell konktrollálni, fékezni meg ellensúlyozni! Ki lehetne hatékonyabb ellensúly annál az embernél, aki bármikor ki tud tenni az asztalra tízmilliárdot kis címletekben?

Az a vicces, hogy minél többet gondolkodom rajta, annál csodálatosabb jelölt Simicska. Godzilla a Mechagodzilla ellen! A Szürke Eminenciás párbaja az Uralkodóval. Ennél semmi sem lehet drámaibb, de tényleg. Eleve létezik-e humorosabb annál, hogy színre lép a Leghatalmasabb Magyar Civil, hogy lerombolja az általa felhízlalt Politikai Osztályt?

Advertisement

Na és ki szívta ezt meg legjobban? Orbán Viktor? Nem rossz tipp, de az igazi válasz Török Gábor. Szegénynek támadt egy vad ötlete, összeszedte a bátorságát, robbantott, de a sztárság egy napig tartott, mert jött egy nála sokkal pikánsabb független jelölt.

De azért bármit megadnék emiatt egy késhegyig menő Török vs Simicska párharcért. Milyen csodálatos lenne arról írni, hogy Simicska jelölt a körzet minden lakójának ajándékozott egy bearanyazozott féldisznót, miközben Török jelölt telefonjáról állítólagos hekkerek megszereztek és kiposztoltak egy képet, amin a fideszes jelölt a Videoton stadionjának díszpáholyában éppen kokszot szív Mészáros Lőrinc szemöldökéről!