Az alkotmányjogász az Indexen elemzi hosszan a 2014-es évet, és ez még csak az elemzés első része. Nem túl szép a kép, amit a történtek után felfest, de egy új kezdet esélyeit is látni véli.

Mármint ez utóbbit nem annak hála, hogy a Fidesz három választást is megnyert gyors egymás utánban, hanem ellenkezőleg: amiatt, hogy megmoccantak és utcára mentek az emberek:

Váratlanul elképzelhetővé vált a hosszú évtizedekre berendezkedni kívánó rezsim visszafordíthatatlan megroppanása.

Azt persze esze ágában sincs állítani, hogy máris győzött volna a forradalom:

A történtekben az elmúlt negyedszázad általános lecsúszását megfordító új magyar kezdet esélye is benne van, ám a minden korábbinál megoldhatatlanabb bajokhoz vezető, ukrán típusú káosz felé vivő mozgás lehetősége is. Egyelőre annyi történt: a centrális hatalom öt esztendős térfoglalásával szemben valami megmozdult a társadalomban, hogy mi lehet mindennek a végeredménye, az a résztvevők kitartásán és rátermettségén, a véleményirányítók megfontolt belátásán, valamint a hatalom válaszain múlik majd.

Az alkotmányjogász szerint az Orbán-rendszer a nyugatos felzárkózás valóban nyilvánvaló kudarcára adott – de nem az emberek többsége ellenére, hanem velük interakcióban kidolgozott – válasz, amelynek egyébként lényegi eleme a politikai váltógazdaság meghaladása, a centrális államhatalom uralmának kiteljesítése és a saját gazdasági körök helyzetbe hozása. Ennek része a keleti nyitás is, ami azonban nem hozott kézzelfogható eredményeket.

Tölgyessy Péter ifjúsági – azaz generációs – problémát is lát. Azt mondja:

A miniszterelnök világlátása teljes elfogadását várja az ország polgáraitól. Aki nem azonosul az egyébként meglehetősen változékony kormányfői akarattal, bármikor szankcionálandó ellenség lehet.

Csakhogy:

Minden új generációnak nehéz belenőni az idősebbek világába. Különösen bajos lehet ez, ha egy zárt, az értékei és beállítódásai feltétlen elsajátítását megkövetelő türelmetlen világ várja őket. A Fidesz-hatalom reményeik feladását kívánja a Nyugat világát minden korábbinál inkább közvetlenül ismerő fiataloktól. Miközben cserében alig ajánl valamit: gyors előre jutásra általa csupán az önmaguk teljes feladására kész személyek számíthatnak. A kádári idők feltörekvőinek reflexeit már alig értő ifjabb korosztályok inkább tömegesen fellázadnak az elfogadható jövőt nekik kevéssé kínáló rendszer ellen. Időről időre elcsitulhat tiltakozásuk, ám beszorított helyzetük folyamatos feszültséget visz be Orbán Viktor államába.

Így lesz a kormánytöbbség szinte leválthatatlan, az ellenzék a rendszer tagadója, az emberek nem kis része pedig végtelenül csalódott és dühös:

Így aztán, ha valamiért megbillen a hatalom, akkor ismét rendszerváltás következhet. Amennyiben a miniszterelnök nem képes a tiltakozó megmozdulások dinamikáját megtörni, akkor a hatalmának alapjait mindenfelől feszítő ellentétek olyan erővel összegződhetnek, hogy az már veszélyes lehet kormányára. Ez esetben viszont a 1989-es hosszú tárgyalásos átmenettől eltérően, nem elhanyagolható eséllyel, haragos emberek szabályos kelet-európai rendszerváltása jöhet, annak minden következményével együtt.

Folytatás holnap, de addig is olvassátok el odaát az egészet.

Fotó: NAK/Cink