“A Gawker felnő” címmel írt levelet médiabirodalmunk újságíróinak az alapító Denton. Ki nem találod, kikre hivatkozik benne: a Gawker-botrányt is kifigurázó tajvani animátorokra!

Más cégnél talán meglepő lenne, ha egy véresen komoly, a blogbirodalom szerkesztési elveit érintő dokumentumban egy olyan netes viccesvideó lenne a hivatkozási alap, amiben brutálisan űznek gúnyt az adott vállalatból. De a Gawkernél pont nem ez a helyzet.

Az emlegetett film Denton által idézett részében a tajvaniak azon tréfálkoztak, hogy a Gawkeren megjenet botrányposzt leszedése után az újságírók szakszervezete bocsánatkérés helyett dacosan beleállt az ügybe, felmászott a morális szószékre, és akkor kezdett papolni a szerkesztői függetlenségről, amikor éppen bebizonyította, hogy érdemtelen rá.

(Az idézett videó egyébként a posztot leszedő cégalapítón is elveri a port, őt is ugyanolyan hibásnak nevezi a történtekért, de annyira, hogy a végén el is nyeli egy kukásautó.)

Denton az animáció üzenetét így fogalmazta meg:

Egy tajvani animátorcsoport fogalmazta meg a lényeget: a szerkesztőségi függetlenség kéz a kézben jár a szerkesztők értékítéletébe vetett bizalommal. Cserébe a legellentmondásosabb sztorik sajtóbeli és bíróság előtti megvédéséért a vállalat azt várja az újságíróitól és főleg a szerkesztőitől, hogy a legmagasabb újságírói sztenderdek szerint dolgozzanak. (…) Mindenkinek van magánélete, még egy topmenedzsernek is. Nem akarunk leleplezni minden személyes titkot, csak az olyanokat, amik valami publikálásra érdemes dolgot lepleznek.

Utána megismételte a korábbi bejegyzésében írtakat:

A Gawker Mediának nem elég, hogy egy sztori igaz legyen: igaznak és érdekesnek kell lennie. És nemcsak a szerkesztőink, hanem az olvasóközönségünk szemében is érdekesnek. És ennek az érdekességnek fel kell érnie a sztori által okozott fájdalommal.

A fentiek miatt új szerkesztői krédó készül az újságírók szakszervezetének bevonásával.

Advertisement

A levélben Denton több helyen hangsúlyozza, hogy egész karrierje során a szabad sajtóért és a nyílt párbeszédért hajtott, és ez a jövőben is így lesz, illetve, hogy a kiadó menedzsmentje vagy a hirdetők vágyai továbbra sem fogják befolyásolni a tartalmat.

Inkább kockára teszem a céget, mint hogy meghátráljak egy sztorink bármilyen nagy hatalmú főszereplőjének a jogi fenyegetése miatt – írja egy helyen.

Az “állam és egyház szétválasztását”, vagyis a szerkesztőség függetlenségét a menedzsmenttől azzal akarja erősíteni, hogy a leendő főszerkesztő kiválasztásába vagy kirúgásába utóbbinak nem lesz semmiféle beleszólása, az ilyenek csak az alapító Denton és a cég elnökének egyetértésével történhetnek meg.

Advertisement

Arról is ír, hogy a poszttal okozott kárt nem lehet meg nem történtté tenni, de az eset jó lecke lehet ahhoz, hogy újragondoljuk a netes újságírás etikai alapjait. Itt névtelenül idéz egy konkurens szájt szerkesztője által neki írt mondatokat:

Ez a szörnyűség arra kényszerített minden weboldalt, beleértve az enyémet is, hogy mélyebben és alaposabban belegondoljunk abba, mit is publikálunk és miért. Ez egy olyan párbeszéd, amit el kellett kezdeni valakinek, és ti kezdtétek el, igazi Gawker-módra, egy Kristályéjszakával.

Hát ilyesmik zajlanak a netes újságírás morális vegykonyháiban! Ezt az önmarcangolást magyar olvasóként csak irigyelhetjük. Amikor ugyanis erről a sztoriról olvasol, minduntalan érdemes emlékeztetni magad, hogy a megírhatóságban és általában a sajtószabadság kérdéseiben Amerikában sokkal-sokkal kijjebb vannak a határok, mint nálunk.

A levél egyébként azzal a félmondattal zárul, hogy a Gawker elkezd felnőtté válni. Ez azért ijesztően hangzik, de a többivel többé-kevésbé egyetértettem.