Tudod, ki írta ezt és kiről? Varga Zoltán az aranylabdás Albert Flóriánról. A focista Varga, akiről most kiderült, hogy nemcsak érzékeny lélek, de szuper, bár igen trágár költő is volt. Ráadásul akár te is megveheted a versét, amiben megírta, miért emigrált, és melyik legenda kaphatja be.

„Jó kedvem van tőle, Bugi-vugi, Kapd be a faszom, te vén Ilovszki Rudi."

Ez is lehetne valami jó kis punk szöveg, de nem az, hanem két másik sor a levélben elküldött Varga Zoltán-versből, amit most árvereznek el Budapesten, és amiben a minden kortársa által zseniálisnak tartott csatár az emigráció utáni lelkiállapotát festi le egy magyar barátjának.

Eleve csodálatos dolog, hogy egy focista versben beszél a lelki problémáiról. Aktív szurkoló vagyok, a szabadidőm nem kis szeletét gondosan kitetovált, akaratgyenge fiatalemberek bámulásával töltöm, bármit el tudok képzelni, de hogy egy magyar focista képes legyen sorsfordító események után, sokkhatás alatt terápiás célú verset írni, azt sosem hittem volna.

Advertisement

A ragyogó tehetségnek, de labilisnek tartott Varga a hatvanas években már igen fiatalon a Fradi csillaga volt, az utolsó igazán nagy, Európa-szintű, kupagyőztes Fradié, és mint az igazából nagyon is megrázó költeményből kiderül, féltékenyen gyűlölte a csapat legnagyobb ászát, Albert "Császár" Flóriánt. A versben egyenesen azt állítja, miatta emigrált.

Az akkor már olimpiai bajnok focista 1968-ban a második olimpiájára utazott ki Mexikóba a válogatottal, de a torna megkezdése előtt lelépett. 23 éves volt. Utána Németországban, Skóciában és Hollandiában játszott még, jó csapatokban, de világverő sosem lett.

Sponsored

A verses levél akár értékes focitörténeti adalékkal is szolgálhat. Albert ugyanis idősebb korában adott interjúiban azt állította, hogy:

Meg sem fordult a fejemben a disszidálás gondolata – pedig lett volna bőven alkalom –, engem úgy neveltek, hogy együtt sír és nevet a család.

Ehhez képest Varga többek között azt írja, hogy:

Végül hozzád írok, jó barátom, Flóri, Ki ezelőtt egy évvel akartál meglógni.

Elképesztő belegondolni, hogy miközben egymás mellett játszottak a hatvanas évek egyik legjobb magyar csapatában, Varga ilyeneket gondolt Albertről:

Maradt ott egy szolga, úgy hívják, Rákosi,
A nagy mellű Flóri dirigálhat neki.
Nem leszek én senki lábakapcája
Szolgálja ki őtet az anyja picsája.

Szóval lehet, hogy Albert volt a Császár, de Varga akkor a legnagyobb király, mondom ezt Illés Béla vallásos híveként.

A levelet holnap 28-án árverezik el a Darabanth aukciós házban, tőlük kaptam a fotót is.

(via borsonline)