Egy csomót vitatkoztam az idén különböző emberekkel, mondván, Pepe, a Real Madrid védője igenis megkomolyodott, sokkal jobb és okosabb játékos lett, mióta José Mourinho elhúzott a nyavalyába. Kifejezetten tetszett nekem az utóbbi időben. Erre mi történik ma?

Egyszerűen majmot csinált belőlem – hiszen még a kis beharangozómba is beleírtam, hogy más ember ő már. Tényleg tetszett, ahogy a klubszezonban játszott. Elegánsan, magabiztosan és csak ritkán durván. Oké, hogy reklamált rendszeresen – bár azt is kevésbé, mint régebben –, de valahogy viccesen és szinte önironikusan, és nem emlékszem, hogy mondjuk tavasszal bárkit is megtaposott volna.

Ez a német–portugál is teljesen jól kezdődött, más kérdés, hogy Hummels pont őt fejelte le a második gólnál, és akkor már érezhető volt, hogy ebből még baj lehet. Nem tudom, mi történt volna, ha a bíró lefújja, amikor képen kaparta visszakézből Müllert. Illetve dehogy nem. Egy szimpla szabadrúgás a portugál térfél közepén. De nem fújta le, és ez az ostoba persze nekiment a szerinte szimuláló – pedig nem – németnek, úgy a maga intuitív módján. Én nyilván nem adtam volna pirosat neki, csak sárgát, de hát nem vagyok FIFA-bíró.

Advertisement

Sajnálom is azt a szerencsétlent – mármint Pepét –, meg nem is. Ami biztos, van még mit tennie mentális egészsége kiteljesítéséért.

Hogy a történtek után mi lesz a portugálokkal, fogalmam sincs. El is szállhatnak egy ilyen megalázó 0-4 után, össze is szedhetik magukat. Pont olyan helyzetben vannak, mint a spanyolok. Az mindenesetre, hogy a második, minden tekintetben reménytelen félidőben összeszedték magukat valamennyire, biztató. Annyira nem estek szét, mint a címvédő.

Azt mondjátok, hogy inkább a németeket kellett volna dicsérnem – különös tekintettel a triplázó Thomas Müllerre –, ahelyett, hogy ezeket a balfékeket sajnálgatom?

Advertisement

Igazatok van, csak hát erre lesz még alkalmam bőven. Úgy sejtem, tán még a döntőben is.

Fotó: Paulo Duarte/AP