Térkapu Afrika szarvába – a Móricz Zsigmond körtéri Gomba

Évtizedes rohadás után gatyába rázták Budapest egyetlen épületét, ami otthon lenne a világ legmenőbb avantgárd épületkoncentrációjában is: Aszmarában, Eritrea fővárosában.

A huszadik század egyik nagy építészeti csodája váratlan helyen esett meg, a tengerszint felett 2300 méter magasan, az eritreai felföld közepén. 1890-től fél évszázadon át ez a furcsa, kellemes éghajlatú vidék Olasz Kelet-Afrika hat tartományának egyike volt. Aszmarát, a pöttöm helyőrséget 1897-ben nevezték ki a tartomány fővárosává, és nem sokkal később szárba szökkent a kőkemény építészeti szürreál. Afrika szarvának olasz gyarmatosításával párhuzamosan evolválódott ugyanis Európában az avantgárd, melynek legvadabb, legőrültebb, legkreatívabb építészei Aszmarában bontották ki tehetségüket, a finomkodó, konzervatív európai közönségtől tisztes távolságban, a felföld üres palatábláján.

Térkapu Afrika szarvába – a Móricz Zsigmond körtéri Gomba

Az aszmarai avantgárd ikonikus épülete a Fiat Tagliero benzinkút, Giuseppe Pettazzi 1938-as munkája, melynek 15 méteres vasbeton szárnyai minden alátámasztás nélkül állnak ki fehér közepéből. De nemcsak a Tagliero néz ki bátrabban, izgalmasabban és futurisztikusabban, mint a világon szinte bármi. Asmara: Africa’s Secret Modernist City (Aszmara: Afrika titkos modernista városa) címmel 2003-ban jelent meg egy nagyszerű album, mely 240 oldalon keresztül sorolja a város több tucat elképesztő épületét: a helyi Alfa Romeo-szervizt, a lakóházakat, a Cinema Imperót a volt Mussolini sugárúton, a kávéházakat, a szökőkutakat.

1941-ben, a britek ellen vívott kereni csatában veszítették el az olaszok Eritreát. Egy évvel később tervezte Schall József a Gombát a Horthy Miklós térre, a budafoki HÉV és a dél-budai villamosvonalak fordulójának közepére. Vagányságban és pőre futurizmusban talán csak a Tabán átépítésére született tervek veszik fel vele a versenyt Budapesten.

Térkapu Afrika szarvába – a Móricz Zsigmond körtéri Gomba

Az időzítés szerencsés volt. A Gomba után nem sokkal a budapesti építészetért már nem avantgárd művészek, hanem a náci és a szovjet hadseregek tüzérei feleltek. A Gomba túlélte, ahogy aztán a kommunizmus és a posztkommunizmus építészeti sötétségének évtizedeit is, bár egyre kevésbé jó állapotban. Nekem már csak úgy volt meg, mint az a húgyszagú szerencsétlenség a város egy meglepően központi helyén, a Móricz Zsigmond körtéren, és nem úgy, mint egy pazar, geometrikus csoda egy olyan korból, amikor az építészet nem követte vagy gáncsolta, hanem türelmetlenül cibálta előre a világot.

Térkapu Afrika szarvába – a Móricz Zsigmond körtéri Gomba

Aszmarával ellentétben Budapesten nem állt meg az idő, és a Gomba pusztulása mellett most ennek köszönhető a Gomba új élete is, amelyet a négyes metró itteni állomásával építésével párhuzamosan újítottak fel. Az épületet Szabó Levente építész terve alapján csinálták újra, munkája megmutatja Schall tervéből a legszebb dolgokat: a könnyedséget, a nagyvonalúságot, a tiszta geometriát, a tető karcsú betonoszlopokon egyensúlyozó körgyűrűjét. A Gomba hatalmas, ívelt üvegfalakat kapott, ez új, és ettől, ha lehet, még légiesebb lett. A felújítás még a modern Budapest lehangoló rákfenéjét, a műkövet is megúszta hellyel-közzel: a Gombán rendes bazaltkockákon lehet átsétálni, különböző méretűeken.

Térkapu Afrika szarvába – a Móricz Zsigmond körtéri Gomba

A belseje még üres, három nagy helyiség van benne, „kávézó, vagy más vendéglátóhely” lesz benne, írta Tenczer Gábor tegnap az Indexen. Építészetileg ennél mondjuk sokkal viccesebb lenne, ha az Apple nyitna benne boltot: a vállalat 2016-ban elkészülő új központja a Gomba gigantikus mása.

A címlapkép nem készülhetett volna el a József Attila Gimnázium segítsége nélkül, köszönjük. A Móricz Zsigmond körtér történetéről fantasztikus részletességgel Hamster villamosos oldalán lehet olvasni, ott van egy csomó régi kép a Gomba előtti állapotról is.