​Tegnap találkoztam a szuperdroggal

De még mindig totál meg vagyok készülve. Kész, nem kell tovább keresnem a legjobb cuccot. Itt a Csodabimbó, ami egyesíti a Limo szörppor, az extra saure gumicukor, az extasy, a lidokain és az egyenáram hatásait. És, ami a legdurvább, egészséges.

Budapesttől nem messze, X. patak partján találkoztam először a Világ Legjobb Kábítószerével, hétfőtől keddre virradó éjjel. Inváziós rákokat mentünk fogni és helyben megfőzni, amiről mindjárt részletes riportot fogok írni, ezért volt nálunk egy kosár, tele mindenféle fűszerekkel. Péter egyszer csak huncut arccal előrántott egy kerek, átlátszó dobozkát, a fedelén "Sechuan Button" felirattal.

A dobozban pár sárga, valamiért félelemkeltő külsejű, de alapvetően aprócska, aszott kamillavirágra emlékeztető száraz bimbószerűség zörgött. "Szét kell rágni, próbáljátok ki, baromi jó" - mondta Péter olyan arccal, hogy biztos voltam benne, ez a világ legcsípősebb növénye lesz. Harmadik társunk, Csiro, a csömöri alpolgármester kapta be előbb a magáét, mert én taktikusan kivártam, hátha meghal, és akkor van egy jó sztorim.

De nem halt meg, sőt nem is izzadt le, sőt nem is hörgött, de ezzel együtt rettentő furcsán viselkedett, kigúvadt a szeme, és összefüggéstelen dolgokat kezdett beszélni, mindaddig, amíg a beszéde csámcsogásba és cuppogásba nem ment át. Innentől inkább vigyorgott és a szemét forgatta. A beszédéből annyit értettem, hogy mintha tele lenne a szája laposelemmel.

Ilyen vidám állapotba került:

​Tegnap találkoztam a szuperdroggal

Ez már elég volt kedvcsinálónak, egy félrebeszélő alpolgármester nem piskóta, így bekaptam a virágomat. Nem égette meg a szájpadlásomat, sőt semmi sem történt. Összeszedtem a bátorságomat, és alaposan szétrágtam, majd Péter tanácsát megfogadva nem nyeltem le, hanem vártam.

Nem kellett sokáig várni!

Innentől annyira felgyorsultak az események, hogy - a sorrendben lehet, hogy tévedek - de először mintha az az érzés jött volna, hogy kicsi vagyok és megnyalok egy elemet. Aztán egyre több elemet, aztán az egész szám egy elemnyalogató nyelvvé vált, zsibbadt és zsizsegett istentelenül, majd hirtelen úgy elkezdett folyni a nyálam, sőt nem is folyni, hanem áradni, mint a pilóta izzadsága az Airplane! legendás jelenetében. Aztán vad kavargásban jött a savanyúság, a zsizsegés, meg a lidokainos elérzéstelenedés. És az eufória! A legtisztább, legviccesebb növényi flash, amit valaha éreztem. Aki használt már mentás tusfürdőt, az talán ismeri azt a tusolás utáni érzést, hogy mintha a friss tavaszi szél fütyörészne az ember segglyukában. Na, ez ahhoz is hasonló érzés volt, csak épp a számban.

Életemben nem volt ennyi nyálam, vicces érzés volt az elektrosokkal és az extrasavanyú rohammal együtt. Aztán olyan lett az érzés a totál érzéketlen szájpadlásommal, mint valami elvetemült kokszpartin, hogy később megint visszatérjen a hűvösség meg a zsibongás, hogy végül hosszú, képzeletbeli szőr nője be a szájpadlásom belsejét.

Nem mintha nem viháncoltunk volna már előtte is, de a bebimbózás után minden nevetés kétszer olyan hangos lett és minden poén duplaannyira vicces.

A cuccot Péter Manitutól, a Tilos rádió legendás metálszerkesztőjétől és horgászműsor-vezetőjétől kapta, aki civilben zöldség-gyümölcs-nagykereskedő. Ma megkérdeztem, hogyan akadt rá a vicces növényre. Kiderült, hogy a holland (!) cég,a melyiktől egy rakás fűszernövényt vásárol, tart különlegességeket is, amikből Manitu időnként berendel egy próbaadagot. Így találkozott a szecsuáni virággal. Abszolúte drogárban forog, mert egy harminc minibimbót tartalmazó doboz nagykeráron is 3500 forint.

A növény latin neve Acmella oleracea, Brazíliából származik, ahol jambu néven fut, de hívják fogfájásnövénynek is, mert arra is használják, amellett, hogy többféle ételbe is belerakják ízesítőnek. A Bimbó igen elterjedt fűszer az egész világon, Indiában például a rágódohány-keverék egyik fontos alkotórésze.

Egyáltalán nem lennék meglepve, ha a kulturált nagyvárosi szórakozás rövidesen elképzelhetetlen lenne egy kis szelencényi elektromos minivirág nélkül.