Szórakozás! Irodalom! Inkei Bence, a végbéltükrözés Mándy Ivánja, a prosztatamasszázs Krúdyja a Cinken beszél a városi ember egyik alapfélelméről .

[Mindig is szerettem volna, hogy a Cink olyan is legyen, mint egy rendes, régifajta lap, amiben van például tárca. És végre találtam egy szuperjó írást a Tumblren Inkei Bencétól, a Mirelit című regény szerzőjétől, amit ideadott nekünk utánközlésre, így lett egy új vendégszerzőnk és egy remek témánk.

Te például mitől rettegsz?

Jó olvasást!]

Pánik

Minimum két évtizedes félelmem, hogy az uszodában egyszer elhagyom a fürdőgatyámra csomózott kabinkulcsot. De még soha, semmi ilyen nem történt, egyedül arra emlékszem, hogy pár éve Picsa bácsi a Széchenyiben elhagyta az övét, ahol kapott egy búvárszemüveget, és pár perc alatt meg is találta a kulcsot valamelyik medence alján.

Advertisement

Mondjuk nem a Széchenyiben (és nem is a Lukácsban!), de ma rám került a sor: néha reflexszerűen oda szoktam kapni, hogy megvan-e még a kulcs, és egyszer csak nem volt meg. Egy pillanatra letepert a kétségbeesés: na hát itt van, ettől féltél annyira, tessék! De miért pont most, amúgy is van épp elég bajom (mondjuk nem emlékszem egy olyan időszakra se az életemből, amikor úgy éreztem, hogy gond nélkül beleférne egy elveszett kabinkulcs miatti hercehurca, de ez most mindegy), és aztán megindultam gyalog az úszósávban visszafelé. Az a gondolat ijesztett meg a legjobban, hogy mi van, ha mondjuk annyira hülye vagyok, hogy fel se kötöttem a kulcsot, hanem csak letettem valahová, és otthagytam a kabinomat tárva-nyitva. Na az tényleg rossz lenne.

Amikor idáig jutottam, hirtelen észrevettem egy pirosas kis foltot a medence alján. Háromszor is lebuktam érte csukott szemmel, de mindháromszor elvétettem, mint valami impotens kacsa, úgyhogy inkább áttértem a majomtaktikára, és a lábammal diadalmasan felmarkoltam a kulcsot. Tényleg nem nagy ügy egy elhagyott kabinkulcs, most már én is belátom - de azt a húsz évet ki adja vissza?!

(Az írás eredetileg itt olvasható)