Hosszabbféle előjáték után megnyitott a Bao Bao Dim Sum Bar a Szent István téren, és mi minden különösebb rákészülés nélkül csináltunk egy villámgyors gyorstesztet. Mármint, beestünk oda ebédelni, és bár nem terveztük, végül mégis úgy döntöttünk, hogy megírjuk.

Hónapok óta figyelgettük, mi történik a Lacipecsenye nevű belvárosi étterem egyik sarkában. A Szent István téren található létesítmény csücske ugyanis nem nyitott meg a felújítás után, hanem úgy maradt, bepapírozott ablakokkal, mely papírokra az volt írva, hogy Bao Bao. Figyelgetnünk az események alakulását könnyű volt, hiszen itt vagyunk a szomszédban. Ezzel együtt egy ideig nem tűnt fel, hogy érdemi haladások mennének végbe.

Közben azonban egyszer csak megtudtuk, talán Uj Pétertől, talán másvalakitől, hogy maga Takács Lajos sztárséf – aki nem sokkal korábban szerződött át a Laciba a híres Olimpiából – akar távol-keleti evőhelyet csinálni, és ennek az előkészületei zajlanak. Takács amúgy ismeretesen rajongója a messzikulturális ízeknek, már az Olimpiában is kísérletezett ilyenekkel, egyszer én is ettem ott olyan rament ebédmenüben, hogy csak úgy pislogtam.

Advertisement

Na de a lényeg, hogy a Bao Bao Dim Sum Bar tehát megnyitott a héten.

Ma úgy egy óra körül lementem, hogy ennék valamit, és pont szembejött Orosz Péter, és kiderült, hogy ő is enne valamit, és azt mondtuk, hogy nézzük meg. Így is lett. Ráadásul miközben békésen és elégedetten falatoztunk már – elég sokan voltak, kellett várni, de bőven megérte –, egyszer csak felbukkant NAK kolléga is, és csatlakozott hozzánk.

Sponsored

Következésképpen hárman állíthatjuk egyszerre, hogy nagyon-nagyon ígéretes ramenező-gombócozó bukkant fel a belváros horizontján. A marhahúsos ramen és a rákos thai leves is rendben volt, mindazonáltal a csilis-édes-savanyú oldalas annál is magasabbra emelte máris a lécet. Omlós, zamatos-finom hús, szuper, kissé csillagánizshangsúlyos szósszal, elégedett hümmögéssel, itt tartottunk a közepén. Majd jöttek a gyozák, kacsa- és disznóhúsos, különösen az előbbi vett le bennünket a lábunkról. Kelt tésztás, marhahúsos gombóc akkor pont nem volt, majd legközelebb.

Mondtam NAK-nak, tegye hozzá a szöveghez, amit gondol, de azt mondta, azon kívül, hogy kurva jó volt, nincs további hozzáfűznivalója. Ennyiben maradtunk.

Beszéltünk pár szót Takáccsal, kiderült, hogy egyelőre vannak kommunikációs nehézségei a távol-keleti szakács kollégákkal, de jövő hétre biztosan összeállnak a különféle részletek. A vendégek viszont máris napról napra többen vannak. Hát meglátjuk.

Orosz Péter hozzáfűzése:

Minden adott, hogy a belvárosi gőzgombóchelyzet azzá alakuljon, mint Belgium 1914 kora őszén: elkeseredett csatatérré. A Momotaro kényelmes egyeduralmát eddig csak apró helyek gombócai csipkedték, de ha a központi fekvésű, gőzgombócra kihegyezett Bao Bao felpörög, akkor itt háború lesz, és ennek mindenki örülhet, aki szereti a hasát.

Takács séf egy hetet kért a stáb és a menü finomhangolásához, de vékony tésztás kacsagombóca már így is káprázatos – az egyetlen gond vele a túl vékony, felemeléskor könnyen átszakadó tészta, ezt azonban könnyen feledteti a szaftos, mámorítóan kacsaízű kacsatöltelék.

A gyozák mellett nagyon finom volt a töményen húsos-csontos ramen, sült disznódarabokkal és apró, zsenge kínai kellel. Még ennél is jobb a csilis-csillagánizsos oldalas, 1700 forintért a nyitás napjaiban tucatnyi nagy darab húst kapunk, ami nemhogy az előre beígért előétel és főétel közötti mennyiség, hanem már-már zavarba ejtő kavalkád.

8000 forintot fizettünk hárman. Borravalóval. Bolondnak is megéri.

Fotó: NAK/Cink