Régóta melengettem a tarsolyomban ezt a kirohanást, és most megérett rá az idő, hogy kerekre írjam és nyilvánosságra hozzam. Megállapításom lényege röviden: a keményen dolgozó magyar kisemberek és a hétköznapi magyar konyha első számú és legyőzhetetlen rákfenéje a köret.

Nem pedig:

  • az alapanyagok minősége
  • a mértéktelen pirospaprikázás
  • a panír
  • a házias ízek, nagy adagok
  • az olcsó hús híg leve
  • a liszt
  • az all you can eat
  • Venesz József
  • Kádár János
  • Laci bácsi

Ezek mind lehetnének, de a köret mellett nem rúghatnak labdába.

Akkor dőlt el, hogy nem hallgathatok tovább, amikor egy ilyen háziasnak hazudott tálcás intézményben úgynevezett sztékburgonyát kértem a húshoz. Gondolhattam volna, hogy elég lenne fél adagot vennem, de nem voltam kellőképpen éber. Olyan halmot kaptam a nem különösebben masszív cafat mellé, hogy három kaszás jóllakhatott volna belőle. Ha lement volna a torkukon. Hiszen természetesen hideg volt és ízetlen, ott is hagytam szinte mindet a tányéron. Nyilván fagyasztottan került a szakácshoz, öröm, hogy átsütötték úgy-ahogy.

Advertisement

Néhány héttel korábban meg az történt, hogy jó ismerősömmel a Pozsonyi Kisvendéglőben ebédeltünk. Miért pont ott, magam sem tudom. Vagyis azt nem tudom, mi ütött belém, ugyanis én böktem rá három bedobott ötlet közül. Pedig mikor utoljára ott jártam – tán tíz éve –, hát akkor sem győzött meg. Na de változnak az idők, tempora mutantur, akár össze is szedheti magát egy kockás abroszos ezekben a forradalmi esztendőkben. Odamentünk, alig kaptunk asztalt, teljesen tele volt a tér nyugdíjasokkal. Pedig az ebédmenüt leszámítva nem is olcsó, és elég nagy tányérokról fogyasztottak a népek riasztó méretű porciókat.

Tárkonyos ragulevest kértem, aztán szüzet erdei gyümölcsös mártással. A tárkonyos raguleves rengeteg szárított fűszert, szétfőtt zöldségeket és sápadt húskockákat tartalmazott – tejszínt vagy tejfölt nem –, a szüzet meg úgy szénné klopfolták, hogy a Gault-Millau jól képzett ínyű tesztelői sem tudták volna megkülönböztetni egy karajtól. De ez még semmi: az ígért mártás legalább tizenöt deka egyszerűen csak felforrósított fagyasztott erdei gyümölcsből állt, és a krokkettet sem helyben gyúrták-formázták. Olyan volt állagra, mint a szivacs. Ott is maradt a java, bár a száraz húst nagy erőkkel iparkodtam kipiszkálni a döglesztő halmok alól.

Akkorát hőbörögtem beérvén az irodába, hogy csodálkozott körülöttem mindenki. Hisz tudjátok, a visszafogottságról, a jóindulatról, az egyrésztmásrésztről vagyok ismert az élet és a társadalom különböző jelenségeivel összefüggésben. De itt nem volt másrészt. És erre jött később az a nyomorult sztékburgonya. Ezek után muszáj volt összeraknom a gonosz, gyalázatos és elviselhetetlen magyar köretek top 10-et. Ábécérendben.

Burgonyapüré

Ha krumpliból készítik, istenes, bár a margarin íze akkor is odaver. Ám gyakran porból készítik. A legjobb az volt, mikor pár éve egy autentikus székelynek látszani akaró étteremben a bátortalan felvetésemre, miszerint esetleg pürével kérném a húst, a pincér jófejül jelezte: nem ajánlja, porból van. A hely azóta bezárt.

Galuska

Még ez a legkevésbé rossz választás, pl. pörkölthöz, de nem sokfelé csinálják – alighanem drágább, mint a száraztészta –, és ha igen, általában akkor sem csöpögtetik le rendesen.

Hasábburgonya

A kisebb kockázatú dolgok közé tartozik, oké, hogy mirelit, és mindig olajos és sós, de ha viszonylag frissen – maximum öt percen belül – tányérra és asztalra kerül, jellemzően fogyasztható. Egy darabig. Ha nem, akkor nem, összeaszott romjaival nincs mit kezdeni.

Krokett

Egész jó dolog is lehetne szaftos cuccokhoz, de száz esetből kilencvenkilenszer nem az. Szivacsot enni pedig nem túl szívderítő. Amennyiben persze nem joghurtszivacsról van szó.

Párolt zöldség

Ehhez sem piacon veszik az alapanyagot, és nem is konyhán hámozzák-kockázzák. Olyan is.

Rizibizi

Kádár János bosszúja: zacskós rizs fagyasztott zöldborsóval. Ez még a kibírhatósabb verzió, mert előfordul olyan is, hogy konzerv borsóval készítik. Na annál nincs rosszabb.

Rizs

A rizs klassz dolog. Tényleg. Veszek egy kis fej hagymát, felkockázom, megpirítom olajon, megforgatok rajta egy bögre kerek szemű rizst, felengedem két és félszer annyi vízzel, sózom, borsozom, hozzádobok egy kis csokor petrezselymet, befedem. Amikor a víz elfőtt, pihentetem még tíz percig. A menzarizs viszont nem klassz dolog. A menzarizs száraz és ehetetlen dolog.

Sztékburgonya

Mirelit is lehet teljes mértékben használható, sőt jó is. Egyik-másik zöldborsó, fejtett bab, brokkoli is többek közt. Mirelit sztékburgonya nem lehet jó.

Tészta

Egy tésztán tényleg mit lehet elkúrni? Nos, egyrészt túl puhára lehet főzni – mintha kötelező lenne –, másrészt mint a galuskát, ezt is el lehet felejteni tisztességesen lecsepegtetni.

Vegyes köret

Kádár János bosszúja 2. A non plus ultra és a csimbirasszó. Szikkadt hasábkrumpli száraz rizzsel. Ki kéne tüntetni azt is, aki feltalálta, és azt is, aki még nem felejtette el örökre.

Ezek. Kifelejtettem valamit?

Azt kérditek, mi a megoldás? Nincs megoldás. Nincs revolúció vagy evolúció, ami segíthetne a vegyes köretes magyar konyhán. Igen, vannak tisztességes kifőzdék, amelyek kevés pénzért adnak jót. Vagy legalábbis ehetőt. Igen, sem a rizsnek, sem a krumplinak, sem a galuskának nem kötelező gyalázatosnak lennie. (Sem a töltött káposztának, sem a rántott húsnak, ha már itt tartunk.) Nem az a baj, hogy ők léteznek. Hanem az a baj, hogy olyanok, amilyenek, és így is eltűnnek a gyomrokban. Meg az a baj, hogy vannak, akik ezt hagyománynak nevezik.

Advertisement

Ezt, úgy tűnik, nem gyógyítja meg az idő sem. Addig nem, amíg nem a minőség a mérce, hanem a hatalmas adag. A mennyiség. Addig maradnak a párhuzamos valóságok – és ez már eredmény. Nemrég ugyanis még csak egy valóság volt, most meg már van egy másik is, és nekem abba az egyikbe egyáltalán nem muszáj rendszeresen átjárnom. Néha eltévedek – ez most ilyen kis kirohanássá fajult –, de szerencsére már csak ritkán. Egyre ritkábban. A pozitív lecsengés jegyében kedvem van hozzá, hogy ezt a radikális ritkulást fejlődésnek nevezzem.