​Képtelen vagyok lenyelni Berki Krisztián herevasalását

A XXI. század egyik legfontosabb fényképfelvétele rögzíti a pillanatot, amikor dr Tizedes kivasalja Berki heréit. Ezen asztalon meghalt egy régi világ és született egy új. Elemzés következik!

Klág doktor egy órája már ismertette a fontos tényeket Berki Krisztián herevasalásáról, én most csak a Képről szeretnék beszélni.

André Kertész, Brassai és Robert Capa mellett új nevet kell megtanulnia annak, aki érdemben akar beszélni a XX.-XXI. század fényérzékeny magyar kultúrájáról: Fórika Attiláét. A Bors fotósa rögzítette azt a végtelenbe táguló pillanatot, amikor a sikeres homlokplasztika végeztével dr Tizedes olyan simává varázsolja Berki heréit, mint egy Bentley bőrülése. A kép egyszerűnek tűnik, de a tüzetesebb szemlélése során titokzatos és nyugtalanító részletek egész sora tárul fel, és igazán ekkor fogjuk fel az alkotás univerzális erejét is. A két üres aranykeret a hátsó falon. A csokoládés poszter. A kis mellszobor, talán hintőporral. A limuzinsofőrnek öltözött öltözött dr Tizedes. Csupa olyan erejű motívum, ami egymaga is elvinne egy alkotást, de így egyben félelmetes erőteret hoznak létre.

Az egész olyan, mintha a szereplők valamilyen rituális színház szereplői lennének. Itt két alapvető erő csap össze a herevasaló asztalon, a festészettörténetből oly jól ismert átlós kompozícióban. Balról Berki, a Nyers, az anyag szinte formátlan gomolygását jelképező, emberre csak durva közelítéssel emlékeztető Agyaglény, az Ösztönök által irányított Gólem. Jobbról Megteremtője, Ura, de egyben Szolgája vagy Lakája, a Libériás Herevasaló, aki Kreátorként szabja meg még azt is, hogy mi lengedezzen a Bulvárkalibán passzentos alsógatyájában. Az üres aranykeretek a régi szakralitás felbomlását jelenítik meg, mellbevágóan drámai erővel.

A jelenet feszültségét a primér történéseken, a férfi nézők azonosulásán kívül ez a "két, de akár három négy világ határán is járunk"-érzés adja meg. Tanúi vagyunk annak, amint itt, ezen az asztalon, illetve az ezen az asztalon történtek újságban való közlése által éppen megszűnik egy rakás, korábban alapvetőnek tartott érték. Úgymint ízlés, esztétika és magánszféra, hogy helyettük jöjjön valami új, vad, felkavaró, talán pusztító, talán valami egészen újat szülő.

Köszönöm Fórika Attilának, már most megérte felkelnem!