Nincs jobb, mint egy időtlen klasszikusra ébredni. Szavaljuk együtt: "Hol késel, kommunizmus / boldogságom, tiszta szerelmem?"

Aki írta, az a Csurka-cimbora, Szaniszló Ferenc-szerű szélsősőges gyűlölködő, olaszul nem bezsélő leendő fideszes római nagykövet. A Fideszben sem értették soha, egy ilyen ciki figura hogy lehet NER-nagykövet. Az Örülünk Vincent által négy éve kibányászott vers érthetővé teszi.

Szentmihályi Szabó Péter: Nyers fohász a kommunizmushoz

Hol késel, kommunizmus,

boldogságom, tiszta szerelmem?

Boldogságunk, tiszta szerelmünk.

A bőség kosara! A jognak asztala!

A szellem napvilága!

Ehess, ihass, ölelhess, alhass!

A mindenséggel mérd magad!

Felkiáltójelek helyett

a kérdőjelek ránk hullanak.

Tudom, nem sürgős.

Akár az apokalipszis, csak a

prófétáknak:

beteljesületlenséged

nem sokaknak bánat.

Hol késel, kommunizmus?

A termelőerők, a termelési viszonyok,

zakatolnak a gépek,

s a tudat... tudatunk alatt

nem akar elhalni az állam.

Hol késel, kommunizmus?

Tavaszra tavasz jön,

gyermekszemem öregen pislog;

kommunizmus, te, megigért,

feszítsd meg minden izmod,

rázd le az élősdieket.

Kommunizmus, növekedj, kisgyerekem.