Szegény, szegény Szegedi Csanád - a New Yorker-portréS

A New Yorker jövő héten megjelenő számába hosszú portré készült a harcos antiszemitából ortodox zsidóvá váltó Szegedi Csanádról. Elolvastam. A kuruc.info és a Jobbik retorikája terítéken a világ egyik legismertebb hetilapjában, főszerepben az emberrel, akivel kibaszott a saját múltja.

Az antiszemita és zsidó címmel készült nyolcoldalas portrét Anne Applebaum újságíró, történész írta, aki a magyar államtól 2010-ben Petőfi-díjat kapott „a Gulágról és a kelet-európai kommunista diktatúrákról szóló kutatásaiért és műveiért”.

A pun on a famous line by Petőfi Sándor

Applebaum idén tavasszal találkozott Szegedi Csanáddal és Köves Slomóval a Chábád Lubavics irodáiban. Az újságíró Budapesten volt januárban is, és a saját szemével látta, ahogy egy EU-ellenes tüntetésen „a párt fiatal fotogén vezetője” Vona Gábor beszédett mondott, Novák Előd „egy fekete Mao-zubbonyban” felgyújtotta az Európai Unió zászlóját, Szegedi pedig burkoltan zsidózott.

Applebaum több oldalon keresztül magyarázza a Jobbik retorikájának fejlődését, hogyan lett állítása szerint egyenesen cigánygyűlölő pártból burkoltan antiszemita a gazdasági világválság idején. A cikk példaként említi meg Barikád egyik címlapját, amin három különböző párt politikusának az arca jelenik meg az izraeli zászló felett, és egy 2010-es tüntetést Károlyi Mihály szobránál, amit történetesen Vona Gábor és Szegedi szervezett. Azon a tüntetésen kipát raktak Károlyi fejére és egy táblát lógattak a nyakába. A táblán az állt, hogy ő felelős Trianonért. Applebaum szerint ezek a fajta utalgatások emlékeztetnek arra, ahogy a film a színház működött a szocializmusban, azaz minden szimbolikusnak tűnő momentumnak sokkal több jelentése volt. Példának a Mephistót hozza fel, amit sokan a kommunista rendszerrel való együttműködés metafórájának értelmeztek. Azt mondjuk nem említi meg, hogy a Jobbik egyik képviselője aztán zsidólistát akart írni a magyar parlamenti képviselőkről.

Gypsycrime

Applebaum ezek után rátér Szegedire, pontosabban arra, hogyan lett a párt alapítójából a párt egyik főmenedzsere azzal, hogy megalapította a Turul-bolthálózatot és a hogy beszállt a Magyar Gárda szervezésébe is. Majd áttér a kuruc.info-sztorijára és arra, hogy Szegedinek a parlamenti fizetéséből utalnia kellett rendszeresen Nováknak, akiről széles körben tudható, hogy a portál egyik munkatársa. Szegedi azt mondja Applebaumnak, hogy mindenki tudta, Novákot és az utalások két másik kedvezményezettjét „tisztelni kell”. Novák az újságírónak azt nyilatkozta, hogy a pénzt a kommunikációs tanácsaiért kapta. Hat hónappal később azonban kiderült Szegedi Csanád titka, és megszűntek az utalások.

He wanted to talk to someone "authentic"

A történelmi és politikai háttér ismertetése után végre beindul Applebaum cikke, először azzal, ahogy leírja Köves Slomó találkozását Szegedivel, aztán pedig azzal, hogy részletesen belemegy az utóbbi családi hátterébe. A tökéletes brooklyn-i akcentusú Köves először nem tudott mit kezdeni azzal, hogy az egy véresszájú Jobbikostól kapott egy SMS-t („Először azt hittem, hogy valaki szórakozik velem.”), de látta a megtört politikust, miközben érezte, hogy ez a megtört ember is felelős azért, ami Magyarországon történt az elmúlt években. Köves megtiltotta Szegedinek, hogy beszéljen a médiával és tulajdonképpen lelkigyakorlatra küldte, hogy jobban megértse saját magát és a zsidó vallását. Szegedi szerint amikor először kipát vett a zsinagógában, úgy érezte, „mintha égette volna a fejét”.

Köves akkor lepődött meg igazán a Jobbikos politikus világnézetén, amikor egy judeaizmus-foglalkozáson rákérdezett Simon Perez „felvásároljuk Magyarországot!”-beszédére. A rabbi akkor jött rá, hogy Szegedi tényleg hisz abban, amit mond.

"Listen to all of that Jewish yelling!"

Applebaum aztán leírja Szegedi családját és azokat a főbb pillanatokat, amikor kialakulhatott a szélsőjobbos szemlélete. Pontokba szedve egyszerűbb:

  • Szegedi nagyanyja visszatért Auschwitzból. Nagyapja internálótáborban volt Magyarországon.
  • Amikor megszületett lányuk, Katalin, elhatározták, hogy nem fognak mesélni nekik a zsidó származásukról, félve, hogy megismétlődik a holokauszt. Szegedi szavai szerint azt akarták elérni, hogy minél hamarabb asszimilálódjanak.
  • Katalin tizenévesen ismerte meg a család történetét, de szülei biztosították róla, hogy ők már nem zsidók, hanem keresztények. Katalin édesapja megígértette a lánnyal, hogy egy gójhoz megy feleségül.
  • Katalin férje egy nemzeti érzelmű férfi lett, aki elfogadta, hogy a család egykor zsidó volt.
  • Szegedi apja gyakran mondott zsidóvicceket. Esküszöm, ez benne van a cikkben.
  • Az iskolás Szegedit összezavarta, hogy egyik miskolci tanára levetített egy filmet az iskolában, ami megkérdőjelezte a holokausztot. Ez a pillanat úgy élt benne, hogy lehet, hogy a holokauszt is csak egy kommunista túlzás volt, amire a rendszerváltás után derült fény?
  • Szegedi nyolcéves korában kapott anyjától egy pofont, amikor lezsidózott egy csomó hangoskodó gyereket. Ezt a pillanatot pedig úgy élte meg, hogy nagyon rossz dolog lehet a zsidóság, ha már beszélni sem lehet róla.
  • Szegedi a kétezres évek elején a barátaival Ausztriába utazott, hogy meghallgassa Jörg Haidert, az osztrák szélsőjobb vezetője nagy hatást tett rá azzal, hogy elegáns és jólöltözött volt, valamint „ismerte a fiatalok nyelvét”.

No one seems able to say where it came from

Amikor 2011-ben a Jobbikos Ambrus Zoltánt tiltott fegyvertartás miatt lecsukták a rendőrök a cigánygyilkosságok utáni nyomozás eredményeként, Szegedi óva intette a pártott attól, hogy kiálljanak mellette. Applebaum azt sugallja, hogy Ambrus bosszúból teregette ki Szegedi nagyanyjának születési anyakönyvi kivonatát, aminek az eredetéről a New Yorker cikke sem tud sokkal többet mondani, azon kívül, hogy valószínűleg a volt titkosszolgálati aktákból kerülhetett elő.

Az a részlet sokkal érdekesebb, ahogy Ambrus vádjai után Szegedi maga próbálta a nagyanyjából kiszedni a családja igazi történetét. 2011 karácsonyán azt tudja meg tőle, hogy nevelőszülei voltak csak zsidók, és őket deportálták. Jövő év húsvétján megint leült vele beszélgetni, akkor már elmondja, hogy a nevelőapja valójában a nagybátyja volt, az ő védelme alá került, amikor édesanyja meghalt. Szegedi rákérdezett, hogy mi történt vele a háború alatt, nagyanyja pedig elmondott mindent Auschwitzról. Amikor az akkor még képviselő elmesélte a Turulos üzlettársának a történetet, Szabó Gábor csak annyit kérdezett:

Ha deportálták, akkor miért van életben?

Nagyanyja nem látta a Schindler listáját, nem olvasta Elie Wiesel Az éjszakáját, mégis pont úgy mesélte el a történteket, amit addig Szegedi propagandának gondolt. Akkor tudatosult benne, hogy a holokauszt megtörtént.

Szegedi is unclear about the future

Novák Előd még mindig meg van győződve, hogy Szegedi tisztában volt a származásával, az elméletét azzal magyarázza, hogy Szegedi megjelent önéletrajzában hosszan ír az apai felmenőiről, de az anyai oldalt teljesen kihagyja. Applebaum megjegyzi, hogy annyi minden titokzatos az ügy körül, hogy sokan hihetik, hogy az egészet a Fidesz, vagy akár valaki a Jobbikból tervelhette ki. A kuruc.info még mindig viccelődik vele, Tamás Gáspár Miklós szerint csak egy szélsőséget a másikra váltott. Amikor áttért az ortodox vallásra, Szegedi leszedte a Nagy-Magyarország-matricákat a kocsijáról, kidobta a régi plakátjait, eladta a Turult és elkezdett a családjával együtt zsinagógába járni. Felesége nem volt hajlandó interjút adni az újságírónak. A Jobbikos pozíciójáról lemondott testvére, Márton nem tart vele a zsinagógába.

Szegedi büszke a rovásírást terjesztő kampányára és arra, hogy próbált segíteni a határontúli magyaroknak. A legfájdalmasabb számára azonban az, hogy elterjesztette a cigánybűnözés kifejezést és támogatta a pártja cigányellenes politikáját. Azt mondja Applebaumnak, hogy rosszul érzi magát amiatt, hogy annyi traumát okozott ártatlan cigányoknak, akiknek semmi közük nem volt azokhoz, akik tényleg bűnöztek. Szegedi a váltása óta megpróbálta megsemmisíteni az összes nyomott könyvét is. Apja először nem értette a vallási döntését, anyja nem tudja megemészteni, hogy zsidó lett.

A real fan of the old me

És hogy milyen érzés elolvasni ezt a portrét? Amikor befejeztem és visszaültem az asztalomhoz, azt mondtam, hogy majdnem kicsordult tőle a könnyem, mert úgy állítja be Szegedi Csanádot, mint egy szerencsétlen embert, akivel kibaszott a XX. század történelme. Én el sem tudok az életemben képzelni ekkora pálfordulást, ha valaki meg nagyvonalakban hallja Szegedi történetét, akkor inkább röhögni van kedve, mint elérzékenyülni. Amikor ebbe belegondoltam, akkor én is elkezdtem nevetni.

Applebaum nem különösebben megy utána más forrásoknak a portréban, Jobbikos képviselőkön és Köves Slomón kívül gyakorlatilag nem szólal meg senki a cikkben. Minden gondolat Szegedin keresztül érkezik, minden megoldást ő mond ki.

Ez Szegedi Csanád története a saját szavain keresztül. Egy szerencsétlen, közép-európai náci története, akivel kiszúrt a sors. Lehet, hogy nem is kellett volna hozzá egy mondat sem tőle, a fejlett világnak úgy is elég bizarr, de szórakoztató olvasnivaló lenne.