Önmagában ezzel a kérdés-válasszal örök kedvencünk lett Horváth Gábor, a REAC, a Diósgyőr és a Siófok volt játékosa: "- A futballhoz már nincs köze?  - Már nem futballozom. Feltépné a sebeket. Amúgy pedig… Sohasem szerettem futni, és csapatjátékos sem vagyok". Végig szórakoztató, néhol zseniális interjút adott a Nemzeti Sportnak a magyar bundaügy egyik koronatanúja, akiről nemrég azt írta a rangado.hu, hogy Détári Lajosra, illetve egykori csajára, Lipcsei Betta tévés sportműsor-vezetőre is vallott. Bónusz, hogy rajongásunk tárgya úgy néz ki, mint férfiideálunk, Lázár János, csak valamivel kisebb fejjel.

A lustaság bevallása előtt és után is pompás szórakozás a néhol ijedtnek és idegesnek tűnő, de végig slágfertig focicsalóval készült interjú. Horváth nyitásnak kereken tagadja,hogy Détárira vallott volna, sőt kifejezetten javasolja neki, hogy indítson pert a rangado.hu cikke miatt. Egykori nőjét már úgy védi, hogy az beismerésnek is tűnhet, például a második állítást belülről szétfeszítő önellentmondások miatt:

Az igaz, hogy korábban ő volt a barátnőm, és én nyitottam egy bankszámlát az ő bankkártyájáról az egyik fogadási oldalon. Tudta a kódot, de nem engedtem, hogy fogadjon, mert sohasem találta el az eredményt. 

Aztán szóba kerül Aczél Zoltán, aki edzője volt Siófokon, és aki az ő vallomása miatt bukott le. Ez az interjú másik igen erős része, ami többek között teljesen új értelmet ad a "nem szerencsés" jelzős szerkezetnek. 

 - Csodálatos ember, szakmaileg, emberileg is ő a legjobb Magyarországon. Csak egy hibája van, hogy nem szerencsés.

 - Ő három olyan csapatnál is volt, amely gyanúba keveredett, azaz ezt a megjegyzését úgy érti, hogy rossz időben volt rossz helyen?

- Nem… Vannak szerencsés emberek és vannak, akiknek Fortuna hátat fordít! Aczél Zoltán ilyen… Talán ezért dolgoztunk sokáig együtt… Ez a vonzás törvény! Én is ilyen vagyok.

– Ön részt vett fogadási csalásban?

– Nem nevezném csalásnak, maradjunk a vesztegetés szónál. Sajnos én akkor voltam NB I-es labdarúgó, amikor ez a betegség burjánzott. Ez a vírus engem is megfertőzött. Futballgyilkosok lennénk? Nem lehet megölni, aki már halott.

Jó még a wassalbertezés, még jobb utána a "szomorú és irigy emberek". Akik, gondolok, eltörnék Horváth kezét-lábát, ha haza merne jönni:

– Mit csinál most?

– Visszatértem Dubaiba, próbálok normális életet élni. Nem azért vagyok itt, mert az annyira jó ország lenne, hanem mert otthon nem tudnék megélni és nemkívánatos személy lettem. Wass Albert mondta, hogy „a fél világot is bejárhatod, más ember földjén testvértelen leszel.” Talán így van, de nekem nem kell Magyarország, a szomorú, irigy emberek hazája. 

Az egyik zárógondolat szintén szemnyitogató:

Ráadásul Magyarországon nagyon rossz csatárok vannak, nem elég őket egyszer elengedni, hogy betaláljanak. 

Több Horváth Gábort a magyar sajtóba! Az interjút pedig Szeli Mátyás készítette, lengetjük is a süvegünket rendesen.

Advertisement