Soha semmit ne tegyetek az autó tetejére, mielőtt beszálltok!

Más kárán tanul az okos, a sajátján a hülye. Elmesélek nektek egy nem annnyira izgalmas mikrotörténetet, aminek ráadásul happy endje sincsen. Csak és kizárólag a tanulság miatt.

Szóval, múlt szombat óta keresem az olvasószemüveget – amit az impresszumban egy-egy villanás erejéig már régóta megcsodálhattak azok a Cink-fogyasztók, akik szoktak impresszumokban kóvályogni –, és ez istennek sem találtam. Feltúrtunk mindent, a lakásban és az autóban is, de hiába. Az eggyel korábbi még megvan, volt, hogy azt használtam, de sajnos gyenge a nyomorult, nem látok vele rendesen. Úgyhogy inkább a feleségemét rakom fel, amikor kell – mint most is –, csak hát azzal mégsem mehetek be az irodába, mert roppant mókásan nézek ki benne. És különben is nagyobb a fejem.

Napokon át szenvedtem tehát, gondolhatjátok.

És tegnap este egyszer csak beugrott, kitisztultam egy pillanatra, mintha villám csapott volna belém. Amikor még megvolt, az az Allée-ban volt, ahol egy kávézóban másfél órát vártam a nőkre, és közben internetet olvastam, meg a hétvégi mellékletet a Magyar Nemzetből. Utána lementünk a mélygarázsba, az eszköz a kezemben volt tokostul, és mielőtt beszálltunk volna az autóba, a tetejére tettem, mert hátra kellett mennem a csomagtartóhoz.

Aztán kisvártatva kikanyarodtam, és elhagytam az objektumot.

Amikor felhívtam a bevásárlóközpontot, izgatottan és reménykedve, már a várakoztatózene alatt eszembe jutott, milyen jó lenne posztot írni arról, hogy az emberek jók, és a szemüvegek nem vesznek el. De hiába: nem adta le a talált tárgyat senki sem.

Úgyhogy nem arról írtam posztot, hogy az emberek jók, hanem arról, hogy semmit ne tegyetek az autó tetejére, mielőtt beszálltok. Semmit! Régi probléma ez amúgy, évtizedek óta küzd vele-ellene az emberiség, nem nélkülözi az internet a témába vágó videókat. Az én korábbi járműveim tetejéről is repültek már a semmibe ásványvizes flakonok például.

Na de mi lesz velem olvasószemüveg nélkül? Azt hiszem, az lesz, hogy csináltatok egy másikat. Így végül minden a helyére kerül!

[fotó: Fenyő Balázs, gif: Orosz Péter]