Kimondta: “a posztkomcsi-szoclib ellenzék kottájából játszanak azok, akik a Fideszt kizárólag a Jobbik elleni küzdelemre akarják hangszerelni”. Segítség, egy szót sem értek!

Bár vizuálisan minden idők legzöldebb Deutsch-fotója uralja az interjút, nem ezért izgalmas Borókai Gábor főszerkesztő műve a Heti Válaszban.

Advertisement

Hanem például azért, mert Deutsch a saját, egymás ellen nyilatkozó fideszes politikustársait “megokosodott nyafogóknak” nevezi, akik közül többen “mentális felkészületlenségükről tettek tanubizonyságot”, és “a problémák azonosítása és főleg megoldása helyett nyilvánosan nyafognak”. A nap kérdése, hogy a nyafogókon való nyafogás OLYAN nyafogásnak számít-e. Nyafogó nyafogózza a nyafogókat vajon?

A csúcs azonban az, amikor az okoskodástól normális esetben üdítően viszolygó interjúalany nagypolitikai megfejtésbe kezd:

Azt állítja, a Jobbik-jelenség magától visszahúzódik?

A politika világában semmi sem történik magától. Nem sok politikus van a Fideszben, aki nálam keményebb ellenfele a Jobbiknak, de határozottan azt gondolom, hogy a posztkomcsi-szoclib ellenzék kottájából játszanak azok, akik a Fideszt kizárólag a Jobbik elleni küzdelemre akarják hagszerelni.

G. Fodor Gábor arasznyit mélyült ráncaira mondom, egy büdös kukkot nem értek ebből. A poszteszdészesek óriásit nyernének azon, ha a Fidesz betámadná a szélsőjobbot? Ha a Fidesz nekimenne az egyre erősebb Jobbiknak, Szigetvári Viktor és Tóbiás József pezsgőt bontanának, hogy haha, milyen könnyen belesétáltak a csapdába? Vagy elemzőnk arra gondolt volna, hogy a Fidesz a saját választóit riasztaná el, ha kemények lennének a szélsőségesekkel? És azok a választók, akiknek nem tetszene a heves barna esőzés, tömött sorokban vonulnának Gyurcsány ilyesmitől híresen mentes zászlaja alá?

Advertisement

A legjobb az, hogy nem is akarom tudni. De ha te tudsz rá gombot varrni, izgatottan várom a Deutsch-magyarázatodat!