Beivott, azért nem ment el a saját könyvbemutatójára? Nem, azt mondja, megrémült, hogy túlzottan kitárulkozott a kötetben. Ez vagy személyes dráma, vagy az eddigi legcselesebb könyvreklám Magyarországon.

Tegnap nem jelent meg a saját önéletrajzi könyve bemutató sajtótájékoztatóján az a Détári Lajos, akinek a Fradi edzőjeként állítólag a szerződésébe volt foglalva, hogy munkaidőben nem ihat. Ma közleményben kért bocsánatot mindenkitől, amiben azt írja, hogy pánik lett rajta úrrá indulás előtt, és képtelen volt kilépni az ajtón, ugyanis annyira feltárulkozott a könyvében, hogy erre csak a sajtótájékoztató előtt döbbent rá. És úgy érezte, ilyen feltárulkozás után képtelen a megjelent több tucat ember szemébe nézni.

Nem tudom, hogy ennél jobban mivel lehetne felkorbácsolni az érdeklődést egy közismerten nagyéletű és bohém focista könyve iránt. Ezt írta Détári:

“Tisztelt Sportbarátok!

Amire életem eddigi ötven évében nem volt példa: nyilvánosan bocsánatot kérek!

Amint azt sokan tudják, tudhatják, kedden jelenésem lett volna az önéletrajzi könyvem

bemutatóján, ám a rendezvény nélkülem zajlott le. Mindezért ismételten bocsánatot kérek

a családomtól, a barátaimtól, az általam meghívott díszvendégektől és újságíróktól, az olvasóktól, a kiadómtól, egyszóval mindazoktól, akiket akarva-akaratlanul megbántottam.

Bár távolmaradásomra nincs mentség, magyarázat – talán – van: mielőtt útnak indultam volna, olyan pánik lett úrrá rajtam, amilyent korábban soha nem éreztem. A pályán sosem tapasztaltam ilyesmit, a legnehezebb pillanatokban is igyekeztem feltalálni magam, de amikor kedd délelőtt a tükörbe néztem, megrémültem. Egyszerűen leblokkoltam attól, hogy mi vár
rám. Az elmúlt hónapokban ugyanis megtettem azt, amit korábban soha: kitárulkoztam.
A bemutató napján, az indulás előtti percekben azonban rádöbbentem, más négyszemközt, és megint más többtucatnyi érdeklődő előtt magamról beszélni. Tisztában vagyok azzal, hogy a helyszínen megjelent kisebbik lányommal az élen sokaknak csalódást okoztam, de egyszerűen képtelen voltam kilépni az ajtón.
Sajnálom!

Ha valaki a kezébe veszi a könyvet, kiderülhet számára, életem során akadtak olyan döntések, amelyeket hirtelen, mások számára érthetetlen módon hoztam meg. Sajnos vagy nem sajnos, ilyen vagyok. Ilyen voltam, és most már ilyen is maradok. De amit tettem, azért mindig vállaltam a felelősséget, és ez most sincs másként.”

[via index]