Ezeket a sorokat egy piros övesbagoly (Catocala nupta) alatt írom. Fent ül a plafonon. Akkora, mint egy kisebb énekesmadár.

Csodálatos lenne persze – mindössze egy szóköz odébbhelyezésébe telne –, ha egy bő nadrágát piros derékszíjjal magára erősítő ragadozómadárról lenne szó, de az óriási lepke is elég zoológiai izgalom egy ilyen fülledt nyári délutánon.

Advertisement

A bagolylepkefélék családjába tartozó rovar az egyik legnagyobb éjjeli lepke Magyarországon, ha jól tudom, csak a halálfejes lepke (Acherontia atropos) nő nagyobbra.

Cikkcakkos elülső szárnya tökéletes kamuflázs, de ha repül, és kivillantja drámaian piros-fekete hátulsó szárnyát, rögtön érthető, miért hívják angolul red underwingnek, azaz piros hátulsó szárnynak. A hirtelen villantás a nappali túlélést szolgálja: ha egy madár megzavarja, a láthatatlan lepkéből hirtelen vörös villanás lesz, ami ugyanilyen hirtelen el is tud tűnni. És ha utána is kap a madár, jó eséllyel csak a hátulsó szárnyát szakítja el, amit túl tud élni.

Advertisement

Advertisement

Éjszakára szofisztikáltabb eszközzel készül: timpanikus szervével képes az ultrahanggal vadászó denevérek adását zavarni.

A lepke ilyenkor nyáron, júliustól októberig repül, érdemes figyelni rá, mert nagyon szép. Budapesten évente általában egyet szoktam látni.

Fotók: Nagy Attila