Mert a vendéglátósok szinte rabszolgaként dolgoztatják az embereiket, éhbérért, durva körülmények között.

Csókási László akkor lett egy időre híres, amikor kirobbantotta a botrányt az Orbán Ráhel esküvőjén ellopott telefonok utáni nyomozásról. Felszolgálóként dolgozott ugyanis az eseményen, így első kézből tudta, hogy a nyomozók tömegesen kényszerítettek az ott dolgozókat DNS-minta-adásra, amit ő megtagadott.

Advertisement

Mindez olyan szempontból fontos, hogy most megint vendéglátós témában írt cikket: leleplező jelleggel megírja, a valóságban mennyit keresnek a Balatonon a felszolgálók, konyhások és szakácsok, illetve hogy milyen körülmények között dolgoznak.

Csókási azért ragadott klaviatúrát, mert az elmúlt napokban nagy sajtótéma lett, miért nincs elég dolgozó a balatoni éttermekben.

Csókási válasza röviden: mert embertelen körülmények között, akár 250 forintos órabérért dolgoztatják őket a vendéglátósok. De ezt a választ nem érdemes ilyen röviden elintézni. A 15 éve vendéglátózó, a Balatonon 4 idényt lenyomó férfi részletesen végigmegy azon, hogy június-július-augusztusban hány órát és mennyiért dolgoznak a különböző éttermi dolgozók.

Advertisement

A legpénzesebbnek gondolt felszolgálók havi 310-380 órát dolgoznak, pihenőnap nélkül. Az ehhez képest 4-6 órás állásba bejelentett munkavállalóktól szállásdíjat is vonnak, így júniusban jattal együtt 150 ezer, július-augusztusban 220-260 ezer forintot keresnek kábé, ami a csúcsidőszakban 840 forintos órabért jelent, a 3-3,5 hónapos szezon egészében pedig átlagosan 600-650 forintot.

A túlterheltségüket fokozza, hogy a helyek jellemzően kevesebb embert vesznek fel a kelelténél, így nem ritka, hogy a rendelések begyűjtése és az étel tálalása mellett ők a felszolgálók és a pultosok is.

A legdurvább a konyha- és kézilányoknak, ők reggel 7-8-ra járnak és este 10-ig vagy még tovább maradnak, havi 400-420 órát dolgozva, amiért 110 ezret kapnak jellemzően, ami 200-250 forintos órabérnek felel meg.

Nem mesélem el az egész posztot, ha érdekel, olvasd el itt, a lényeg, hogy a – nyilvánvalóan elfogult, ugyanakkor tapasztalt szerző szerint – mindenkit eszméletlen intenzitással dolgoztatnak és szétforgácsolnak, miközben annyira alulfizetnek, hogy szakácsból is a kezdő vagy a selejt jut csak ide, így nem csoda, hogy az emberek inkább kimennek Ausztriába segédmunkákra.