Sokan csodálkoznak, hogyan lehet az énekesből egy olyan könnyűzenei program neve, amit a Fidesz-kormány indít. Mások azon csodálkoznak, hogy sokan csodálkoznak. Nincs ebben semmi meglepő, mondják, Cseh Tamás fideszes volt masszívan, csak az emberek 90 százaléka nem tudja ezt.

De vajon fideszes volt-e Cseh Tamás valóban? Elég nehéz ezt elképzelni egy olyan énekesről, akinél senki sem lehetett volna budapestibb az ezredfordulő előtti három és az utána következő egy évtizedben, nem igaz? Nos, Cseh Tamás szerintem nem volt fideszes. Attól, hogy szívesen komcsizott szórakozóhelyeken, és hogy dühös volt sokszor, még nem lett az. Attól sem lett az, hogy egy Orbán Viktor-nagygyűlésen felült a pódiumra, Egerszegi Krisztinához vagy Kovács Kokó Istvánhoz hasonlóan.

Advertisement

Nem lett az, ugyanis okosan, tisztességesen kettéválasztotta a dolgokat. A személyes meggyőződését távol tartotta a színpadtól és a lemezektől. Nemcsak azoktól a daloktól, amelyeket Bereményi Géza írt neki, azzal a rendszerváltó lemezzel sincs ilyen értelemben baj (a Mélyrepüléssel), amelyet a később az MDF-ben politizáló Csengey Dénessel készítettek a nyolcvanas évek második felében.

Nem véletlen, hogy amennyire tudom, hangosan, nyilvánosan soha senki nem csesztette politikai meggyőződése, illetve egy-két demonstrációja miatt. Miért tették volna? A pesti belvárosi kultúrában forgolódott, nem küldetéstudatos őrültekkel, tiszta fejű, nyitott emberekkel barátkozott (bárhova szavaztak is négyévente), az volt ő maga is, még ha olykor kötözködni is támadt kedve némelyikükkel. Azt is szeretett, na és?

Olyan messze állt Kovács Ákostól vagy Pataky Attilától (mondhatnám Bródy Jánost is, hogy kiegyensúlyozott legyek), hogy messzebb nem is állhatott volna.

Advertisement

Így aztán a fideszessége (vagy antikomcsisága) nem is vált publikus témává. (Kávéházivá igen, de az nem számít. A hallgatók nem kávé-, hanem színházba járnak, és egy énekes esetében az a fontos, hogy mit csinálnak a hallgatók.) Ennek az eredménye, hogy a dalokat ugyanúgy szerethette mindenki (aki szerette), tényleg függetlenül minden pártállástól.

Ezért probléma szerintem, hogy program lett belőle. Én legalábbis attól tartok, hogy az életében gondosan különválasztott dolgok holtában összecsúszhatnak. El is kezdték ezt tenni, akaratom ellenére én is taszigálom őket a rossz irányba. (De akkor miért írtam meg ezt a posztot? Hm.)

Meg hát benne van az is, hogy bár Cseh Tamás meghalt, a dalok élnek. És minél több a konkrét jele annak, hogy az énekes nincs (mint az a szobor is a Gellért téren; izé, Cseh Tamás nem egy ilyen törékeny fiú volt, hanem erős, kemény pasas), annál kevésbé valóság, amit csinált. Pedig nem emléknek, nem múltnak kéne lennie a műnek, korán van még ahhoz (hacsak nem élő anakronizmus vagyok magam is).

Szóval, a lényeg: Cseh Tamás nem szobor és nem program. Hanem dalok. Ezek még nem férnek el ugyanabban a mezőben. Nálam nem. Békén kellett volna hagyni őket még egy ideig. Egy jó hosszú ideig. Vigyázni kell a hibátlan életművekre, nincs olyan sok belőlük mifelénk.