Norbi Alien-nyálkával kent jógaszőnyeget árul pizza néven

Soha nem volt olyan élményem, mint ma, amikor Schobert Norbi gyorsétterméből ebédeltünk. Most úgy írok, hogy két bekezdésenként ki kell rohannom. A tatárjárás alatt jobban étkeztek, akik az erdőbe menekülve darált makkból és fakéregból sütöttek kenyeret. Elképesztő, hogy ilyen szemetet meg lehet etetni az emberekkel.

A szerkesztőség hála istennek csak öt perc gyaloglásra esik Schobert "Multinacionális" Norbert új találmányától, az egészséges gyorskajáldától, így Kekivel rövid, étvágycsináló séta keretében tudtuk beszerezni a mai szerkesztőségi ebédet.

Maga az üzlehelyiség meghökkentően ronda, egy nemzeti dohánybolt is lakájosabban néz ki. Valójában egy élelmiszerbolt és egy mini kajálda ötvözete, utóbbi olyan, mint egy nagyobb fogászati váró vagy fodrászat. Az ebédre várva kértem egy Norbi-féle gépi fagyit. Ki volt írva, hogy 100 gramm 400 forint, azt hittem, csak a kalóriabuzik kedvéért van feltüntetve, hogy mekkora egy adag. Hát nem, pillanatokon belül találkoztam életem első kimért fagyijával, a műanyag tálkát rádobták a mérlegre, és pengethettem a 455 forintot a szinte egyetlen ízmolekulát sem tartalmazó fagyasztott vízért.

Norbi Alien-nyálkával kent jógaszőnyeget árul pizza néven

Előtte mindent kirendeltünk, ami gyorskaja-jellegű volt, vagyis egy egész kolbászos pizzát – ami az egyszerűség kedvéért megegyezik a gombás-kukoricással, csak kolbászt is dobnak rá – egy hamburgert mindennel, két hot dogot, egy lekváros meg egy csokis gofrit. Az árak így szárazon is elképesztőek, de ekkor még nem tudtuk, hogy evés után mennyivel elképesztőbbnek fogjuk tartani őket: a pizza például 1800, a hamburger 999 forint.

Visszaérve kibontottuk a csomagokat, és megkezdődött a hitetlenkedő ordibálás, ami végigkísérte a tesztebédet.

Norbi Alien-nyálkával kent jógaszőnyeget árul pizza néven

Az ember mindenre felkészül, főleg, ha sokat átélt újságíró, de arra, hogy egy pizzásdobozt kinyitva egy sötétbarna, opálosan áttetszó idegenlény-nyálkával egyenletesen bekent korongot találjon, ami akkora, mint Schmuck Andor bal mellbimbója, na arra rohadtul nem. A hot dogot kitöltő piros-fehér guzmóban olyan szögegyenesen állt a művirsli, mint a legendás fagyott kutyaláb, a hamburger felszíne olyan volt, mint egy öreg tapír lottyadt segge, a gofri pedig pálcára húzott fasznyalóka-alakúnak bizonyult.

A most következő kóstolás volt életem legkeményebb szakmai feladata. Inkább nyalogatnék egy izzadt helyettes államtitkárt, mint hogy valaha az életben meg kelljen ismételjem az élményt. Haladjok mondjuk fogásról fogásra:

Pizza

Beleharaptam, és egész egyszerűen nem hittem el, amit érzek. A szinte fekete korong első harapásra egyértelműen nyirkos kartonnak érződött, ízre és állagra egyaránt, később bejött a képbe a vatta, a szivacs, a hungarocell és a jógaszőnyeg is. Az opálosan áttetsző, távolabbról a sci-fi filmekben olyan sokszor látható Alien-nyálkára hajazó anyag – ez szokott ott maradni az űrhajó folyósóinak falán meg a vaslétrákon – közelebbről egészen szilárdnak, cserébe tökéletesen ízmentesnek bizonyult. Kizárásos alapon ez lehetett a sajt. A többi feltét is olyan meghökkentően aromamentes volt, hogy az egészből a nedvesszőnyeg-rágás élménye maradt meg a heves émelygás mellett.

Norbi Alien-nyálkával kent jógaszőnyeget árul pizza néven

Hot dog

Ennyire műanyag hatású virslivel ritkán találkozik az ember. Az volt az érzésem, hogy simán lehetne motortartó gumibaknak használni, akár egy versenyautóban is, olyan ruganyos, szilárd és szögegyenes volt. Visszataszító tésztába burkolták, jó sok placebózselét nyomtak rá, amit ketchupnak és majonéznek hazudtak, de én már sokszor ettem ilyeneket, és ez még csak nem is hasonlított.

Hamburger

Ránézésre azt sem tudtuk eldönteni, hogy a benne levő lapos dolgot főzték vagy sütötték-e, és azt sem, hogy szójából vagy húsból volt-e gyúrva. Ezekre a kérdéseinkre a kóstolás után sem kaptunk választ. El tudsz képzelni olyan helyet, amelyik képtelen reprodukálni egy bódéból árult, kizárólag mélyfagyasztott elemekból álló szokásos patkány- vagy varjúburgert? Ez olyan volt, mint egy mosógépben kimosott, majd gondosan utóáztatott varjúburger, csak 400-600 helyett 999 forintért.

Norbi Alien-nyálkával kent jógaszőnyeget árul pizza néven

Gofri

Igazi fellélegzés, mert míg az összes többi fogás olyan volt, mintha a szeméttelepről állították volna össze, ez csak simán egy jó szar gofri, ami legalább felidézi az emlékeket arról, milyen is az ilyen, ha jó.

Én rengeteg szemétkaját eszem, a gyomrom bármit feldolgoz, nyugodtan tudok elalvás előtt is enni, de ez után a tesztebéd után már két perccel furán éreztem magam. Azóta olyan hangokat ad a hasam, mint a macska, mielőtt kiheréltettük, és ingajáratban élek az íróasztalom és a vécé között. Soha ilyesmi nem történt velem, kivéve egyszer, amikor rendes, kórházban fekvős ételmérgezést kaptam egy önkiszolgálóban vett madártejtől.

Egy érzékenyebb lap emiatt az ebéd miatt a Hágai Nemzetközi Bírósághoz fordulna emberiségellenes cselekmények miatt. Most indulok éppen, hogy elbúcsúzzak az MTK-stadiontól, amit nemsokára lerombolnak. Az volt az eredeti tervem, hogy meccs után megcsókolom a gyepet a kezdőkörben. Most attól félek, hogy ha leguggolnék ott, ahol egykor Béla Király oktatta az alattvalóit, valami sokkal durvább történne.

Norbi Alien-nyálkával kent jógaszőnyeget árul pizza néven

Klág riporter észrevételei:

Őszintén sajnálom azokat az embereket, akik ezekről az ételekről fogyókúra vagy bármilyen egészségügyi okok miatt úgy gondolják, hogy lehetséges alternatívák az igazi hamburgerhez, pizzához és hot doghoz képest. Ha nekem csak az lenne a választásom, hogy vagy a Norbi Update-et eszem, vagy egész életemben bulátát meg puffasztott rizst, gondolkodást nélkül vennék inkább egy raklapnyi Ham-Letet, mint hogy a Norbi pizza közelébe menjek. Ennek a szörnyű, fekete, undorító frizbinek a közelébe, amibe képtelenség hidegrázás nélkül beleharapni, megrágni és lenyelni. A tésztája egy gonosz tréfa, mintha szikkadt bajor feketekenyerek serclijeit darálták volna össze és tartották volna egy penészes pincében hónapokig, a feltéte kinézetre nyákos, mintha egy üregi troll végignyalta volna a tetejét, ízre pedig csak másolata bárminek, amit egy rendes pizza tetején meg lehet találni. Mindenki az irodában vékony szeleteket vágott belőle, de kettőnél több falatot nem bírt enni senki.

Elkezdtem ebéd közben lapozgatni a Magyar Narancsot, és azt vettem észre, hogy majdnem egy teljes hot dogot megettem, ezt magam sem értem, ráadásul úgy, hogy még az első Orbán-cikkhez sem értem el. A virslinek füstliíze volt, a stanglinál pedig vettem sokkal rosszabb kifliket is Budapesten. A majonéz síkosító volt, íze talán annak sem volt semmi, az az igazság, hogy egy órával az ebéd után semmire, de tényleg semmire nem emlékeztem belőle. Ahogy a hamburgerből sem sokra, pedig az kifejezetten rossz volt, egy kifőzdés bélszínrolónak több zamata van, mint ennek a húsimitációnak.

Norbi Alien-nyálkával kent jógaszőnyeget árul pizza néven

Arthur C. Clarke 2001: Űrodüsszeiájában van az, hogy a földönkívüli erők a Földről érkező asztronautának egy várószobát építenek a saját bolygójukon, hogy minél előbb akklimatizálódni tudjon az új világhoz, ezért amerikai tévésorozatok alapján létrehoznak egy lakást, amiben van nappali, hálószoba, konyha, asztal, szék, szekrény, satöbbi. A szekrényekben konzervek is vannak, viszont azokban nem földi ételeket tartanak, hanem ehetetlen trutymákokat, mert az alapnak használt sorozatokban a konzervek belsejét sosem mutatták meg, úgyhogy improvizálni kellett. A Norbi Update hamburgere, hot dogja és pizzája pont olyan, mintha egy idegen civilizáció le szeretné másolni a Föld legnépszerűbb, legszélesebb körben fogyasztott ételeit, de a tudósainak elképzelése sem lenne, hogy kellene előállítaniuk őket, mert csak kémfotón látták az összeset, de nem sejtik, mi van bennük. Én sem sejtem, hogy mi van Norbi pizzájában, de abban biztos vagyok, hogy nem az, aminek lennie kéne, mert fogyasztásra alkalmatlan.

Albert szerkesztő kiegészítései:

A zsíros-kommunizmusos sorozatban is láthattátok szerintem, hogy nem szoktam nagyon keményen fogalmazni, amikor ennivalóról beszélek – amit meg kell enni, azt meg kell enni, és hát egy rántott hús nem Gyurcsány –, de ezzel a menüvel szemben nem tudok-bírok megbocsátó lenni. Nem is értem, hogy ezt így hogy, meg hogy minek.

Norbi Alien-nyálkával kent jógaszőnyeget árul pizza néven

A hot dog jött először, lefaragtam belőle egy falatot, az uborka édeskés-savanykás és lágy, a virsli olyan, mint a gumilabda, a stangli édes, második falatot nem kértem. A hamburgerben a húspogácsa olyan, mint a gumilabda, a buci édes, a paradicsomot már a színe alapján félredobtam, ebben legalább a nagy mennyiségű és nem túl csípős lilahagyma és a majonézszerű trutyi összjátéka vállalható volt, már akkor, ha az ilyen fehéres izét nem tartjátok eleve kizárandónak az emberi fogyasztásra alkalmas táplálékok sorából. Nekem van egy ilyen sajátosságom, hogy majonéztoleráns vagyok, elnézést.

Ha a pizzával kezdek, akkor valószínűleg nem kóstolok meg semmi mást, inkább azonnal disszidálok Kelet-Ukrajnába. Mondjuk az ipari kukorica láttán kétszer visszahőköltem, de aztán megadtam magam a szakmai önbecsülésnek. Nem kellett volna, húzom alá még egyszer. A tészta kartonpapír, a kolbász paprikás, túlpirították, tehát keserű, a kukorica nem bánt, nincs íze. Konkrétan ehetetlen, sajnálom. A pálcikás gofri legalább nem undorító, se a barackos, se a csokis, csak értelmetlenek, főként a szikkadtságuk miatt.

Ekkor hirtelen kirohantam a szobából, regenerálódtam fél órát, aztán elmentünk Orosz riporterrel ebédelni. Vargányás rizottó, pohár fehérbor, pannacotta. Klassz volt.

Norbi Alien-nyálkával kent jógaszőnyeget árul pizza néven