Nick Denton bloghálózatával, a Gawkerrel világszerte újraírta az online média stílusát. Sokáig a New York-i médiaelit kívülálló fenegyerekének tartották, nem szívesen ad interjút, de a magyar Forbesszal kivételt tett.

Az interjú a Forbes Magyarország 2014. októberi számában jelent meg, a Gawker magyarországi irodáját bemutató riporttal együtt.

2012-ben az NBC-n a műsorvezető azzal a kérdéssel zárta le a Gawkerről szóló riportot, hogy vajon egy nap felnő-e a cég. Ezzel arra utalt, hogy elsősorban bulvártémákkal foglalkoznak.

Igyekszem nem megnézni a tévés szerepléseimet, de ismerősöktől hallottam, hogy valami ilyesmit mondtak. Nem tudom, hogyan lehetnénk még inkább felnőttek: havi 80 millió egyedi felhasználó látogatja az oldalainkat csak az Egyesült Államokból. Mi vagyunk a legnagyobb független online médiacég, és jelenleg 280 emberünk van, ami őrület. Soha nem gondoltam volna, hogy ide jutunk.

Üzleti szempontból is hasonlóan elégedett?

A cég 2009 óta nyereségesen működik, évente kb. 30 százalékos növekedéssel, ami bizonyíték arra, hogy egy független hátterű médiacég sikeres tud lenni. Ez itt az USA-ban ugyanolyan fontos kérdés, mint Magyarországon. Nemcsak az a fontos, hogy az újságíróink bármit leírhatnak, amit gondolnak, hanem hogy egy olyan platformot hoztunk létre a Kinjával, ami tőlünk független újságíróknak, szervezeteknek nyújt alapot a munkára.

Tudatos döntés volt, hogy a Gawkerbe nem von be külső befektetőket?

Előző vállalkozásomban, a Moreoverben voltak befektetők: a Condé Nast kiadóóriás és a Reuters, amelyek szerintem kiváló munkát végeztek. A Gawker Media több mint 12 éve működik, és a következő évtizedre vonatkozó terveink jóval ambiciózusabbak, mint amiket eddig megvalósítottunk. Ha az ember a saját útját akarja járni, akkor szerencsésebb, ha a tulajdonosok közvetlenül részt vesznek a cég vezetésében. Szerintem egy fontos tanulság az amerikai tech szektor számára, hogy azok a cégek a legsikeresebbek, amelyeknek a vezetői nem külső befektetőknek tartoztak elszámolással, hanem saját maguknak.

Mi a Gawker, tech vagy médiacég?

Nem tudom, hogy mennyire van értelme a kettőt különválasztani és egymással szembeállítani. Egyfelől az emberek soha nem figyeltek annyi képernyőre, mint most, másfelől a szoftverek példátlan mértékben változtatják meg az életünket. Gondoljunk csak arra, milyen változásokat hoz az Uber a városlakók életében, különös tekintettel a taxisokéra. Vagy ott az Airbnb, ami a szállodaipar számára jelent nagyon komoly fenyegetést. Sorra jön majd a többi iparág is, amelyeket még nem alakított át teljesen a szoftverforradalom.

A Kinjának is valami ilyesmi a lényege, felrázni az iparágat?

Azok a médiacégek, amelyek nem válnak szoftvercégekké is egyben, sikertelenségre vannak ítélve. Egy médiacég sikerességéhez platformra van szükség.

Meglehetősen indulatosan reagált egy 2010-es pódiumbeszélgetésen, amikor az újságírás jövőjéről, a komoly témákkal foglalkozó újságírásról és a bulvárról kérdezték. Azt mondta, a Gawker nem a fontos, hanem az érdekes történetekre kíváncsi. Van értelme a kettőt szembeállítani egymással?

Általában nem érdekel az újságírásnak az a része, amely önmagával foglalkozik. Az érdekes sztorik azoknak fontosak, akik azt mondták róluk, hogy érdekesek. Egy közösség határozza meg, hogy számára mi az érdekes. Az a modell, amiben egy újságíró, szerkesztő vagy maga a tulajdonos előre eldönti, hogy mivel tömi tele az amúgy némán figyelő közönség száját, bukásra van ítélve.

Annak ellenére, hogy temeti a hagyományos modellen alapuló újságírást, azért a Gawker szerzői nagyrészt ezeknek a híreire is támaszkodnak íráskor.

Még ha ez kezdetben igaz is volt, ma már egyáltalán nem az. Ha megnézi a forgalmunkat, látni fogja, hogy a hagyományos médiából származó információk aránya lényegesen kisebb a kezdeti időkhöz képest. A közösségi médiának és az alternatív hírforrásként működő egyéb rendszereknek köszönhetően sokak médiafogyasztásában már nagyon más a helye a hagyományos médiának. Nemcsak mi a Gawkerrel, de mások is megmutatták, hogy a jó újságírás, amelyet hirdetői bevételekből finanszíroznak, jól felépített üzleti modellel rendelkezik, és ma már kiszámíthatóan képes létezni, függetlenül a napilapoktól és a tévétársaságoktól.

Mindaz, amiről eddig beszéltünk elsősorban az amerikai és a hozzá hasonlóan fejlett piacokra jellemző, de mi a helyzet a kisebb, másképp működő piacokkal, például Magyarországgal? Követi a magyar közéletet és médiát meghatározó eseményeket?

A magyar közéletben zajló viták változatlanul ugyanazok, mint amiket húsz évvel ezelőtt, a rendszerváltás környékén folytattak a felek. (Denton ekkor tudósítóként dolgozott Budapesten – a szerk.) Ezek mára végképp érdektelenné és unalmassá váltak, úgyhogy próbálok nem odafigyelni rájuk.

A Gawker magyar nyelvű tartalmainak létezését Szily László, a Cink sokáig egyetlen szerzője, amikor erre rákérdeznek, mindig azzal magyarázza, hogy a cég platformjának, a Kinjának a tesztelésére hozták létre. Miért nem valami nagyobbal indultak, mint pl. a 444?

Nincs szükség még egy szereplőre a közéleti médiában, van elég szereplő, akinek megvan a maga politikai napirendje. Nincs szükség még egy felháborodott hangra, amely azért aggódik, hogy a kormány aláássa a médiaszabadságot az országban. A helyzet iróniája, hogy ezt a véleményt elég sokan megfogalmazzák már most is. A Cinkkel az a célunk, hogy közösséget fejlesszünk, és figyeljük, hogy ez a közösség mire képes, milyen témákat tart érdekesnek. Ezeknek sokszor semmi köze nincs a közügyekhez. A politika sokszor nagyon unalmas és szomorú. Ahhoz, hogy ne a reménytelenség legyen a végkicsengés, újszerűen kell a politikai témákhoz nyúlni, humorra, szatírára van szükség, hogy optimisták maradhassunk.

Nem akar még több optimizmust hozni Magyarországra?

Szerintem a Cink jó irány, elég optimista. Ha megnézi az ott zajló beszélgetéseket, akkor azok sokszor jóval értelmesebbek, mint amelyek máshol zajlanak. Ahhoz, hogy megváltozzanak a dolgok körülöttünk, először azt kell megtanulnunk, hogyan beszéljünk másokkal. Magyarországon, de máshol is tapasztalható ez: zárt közösségekben beszélgetnek az emberek. Van egy angol kifejezés: „preaching to the converted” – prédikálni a megtérteknek. Szerintem ez értelmetlen. Akiknek kialakult véleménye van egy adott kérdésben, azt nem kell ugyanabban megerősíteni. Minden politikai változás a meggyőzéssel kezdődik. Ennek első lépése, hogy olyan eszközöket fejlesszünk, amelyek segítségével az emberek értelmesen tudnak egymással kommunikálni.

Nemrég olvastam annak az amúgy házas ember kongresszusi képviselőnek az esetéről, aki lemondott, miután a Gawkeren megjelent, hogy félmeztelen képeket küldözgetett magáról egy ismeretlen nőnek…

Nem gondolom, hogy ez feltétlenül konstruktív dolog lett volna.

…mindenesetre lett következménye. Magyarországon sok újságíró és a közügyek iránt érdeklődő ember abba fásul bele, hogy alig van olyan dolog, legyen az egy újságcikk, leleplezés, aminek következménye lenne. Ezt sem tartja eredménynek?

Ez a mi sztorink volt, büszke vagyok rá, de egyáltalán nem vagyok benne biztos, hogy aki majd ennek a politikusnak a helyébe lép, kicsit is jobb lenne nála. Én az ilyen ügyeket nem tekintem fejlődésnek. Viccesnek vicces volt, de ennyi. Nem ezek a valódi változások, hanem például az, hogy én idén összeházasodtam egy fekete férfival. Meggyőződésem, hogy az Egyesült Államokban az évek során végbement társadalmi változások, amelyek nagyon sok ember életét megváltoztatták, nagyrészt annak köszönhetőek, hogy javult az emberek közötti kommunikáció. Az internet nyitottságának köszönhetően szerintem rengeteg ember számára vált nyilvánvalóvá, hogy nincsenek egyedül másságukkal, nagyon sok hozzájuk hasonló ember létezik még, akik normálisan élhetnek, és ezzel nap mint nap szembesülhetnek is, ami bátorítást jelent nekik.

Meg tudta volna találni azt a fejlesztői munkát máshol is Európában, amit a magyar kollégái hozzátesznek a Gawkerhez, vagy tudnak valami megismételhetetlent, egyedit, ami miatt Magyarországon működik a cég fejlesztői része?

Az ország méretéhez viszonyítva nagyon sok tehetséges fiatal kerül a látóterünkbe, akik között válogathatunk. Elhelyezkedése miatt is ideális hely, mert a környező országokból könnyen tudunk munkatársakat csábítani Budapestre, ami nagyon kedvelt város. Ha például ugyanezekre a munkákra Bangalore-ba próbálnánk munkatársakat csábítani, nehezebb dolgunk volna. New York-i munkatársaink számára is egyfajta bónusz, hogy időről időre Budapestre utazhatnak, vagy akár évekig is ott élhetnek, dolgozhatnak.

Állami intézmények sok energiát fektetnek abba, hogy a startupfőváros képét alakítsák ki Budapestről. Ajánlaná amerikai üzletembertársainak, hogy Budapestre jöjjenek befektetni?

Jobban örülnék neki, ha senki nem tudna Budapestről, és nem kapkodnák el a kiváló programozókat és mérnököket az orrunk elől. A Gawker sikerességének kulcsa a budapesti munkatársaink tehetsége. Külső befektető nélkül nagyon nehéz feladatunk lenne, ha nem támaszkodhatnánk a magyar kollégáink munkájára.

Akkor függetlenül a személyes kapcsolatoktól mégiscsak megéri magyarokat alkalmazni?

Nem arról van szó, hogy azért lennénk sikeresek, mert a magyar mérnökök kevés pénzért dolgoznak, hanem arról, hogy viszonylag kicsi a verseny a megfelelő szakemberekért a piacon. Jelenleg elsősorban a LogMeInnel és a Prezivel vetekszünk értük, és én szeretem ezt a helyzetet.

Fotó: Victor G. Jeffreys II