New York-ban is drága és bonyolult a metróépítés

24 vonal, 468 megálló, napi ötmillió utas: ez a New York-i metró. Legalábbis ebben a pillanatban. A világ egyik legizgalmasabb metróhálózatában nem generációs élmény egy új vonal, hanem a mindennapok része. És az egésznek egy 69 éves román mérnök a karmestere.

Michael Horodniceanu a New York-i tömegközledésért felelős Metropolitan Transportation Authority építésvezetője, jelenleg három nagy projektet visz a 19. század vége óta folyamatosan bővülő hálózatban. Romániában született, Izraelen keresztül került New York-ba, és messze ott érzi magát a legjobban. Jelenleg 1000 kilométer sín, 72 híd és 14 alagút tartozik hozzá, de ez hamarosan több lesz.

Az egyik elővárosi vasutat – amire eddig csak a belvárostól távoli Jamaica pályaudvaron lehetett felszállni a Penn Station-ön lehetett felszállni – kötik épp be a Manhattan közepén álló Grand Central pályaudvarba (20 éves, a négyes metró négyszeresébe kerülő buli), aztán új vonal épül a manhattani második sugárút alatt (az első szakasz kilenc év alatt lesz meg, egyelőre három kilométer, kétszer annyiért, mint a négyes metró), valamint még összekötik a meglévő 7-es vonalat egy új pályaudvarral (hét év, egy négyes metrónyi pénz).

A metróépítés már csak ilyen, különösen egy zsúfolt városban, ahol kőkemény gránitba kell egy csomó mindent fúrni. „Az alagútépítés természeténél fogva lineáris meló. Végezni kell az egyik dologgal, mielőtt belefoghatnál a másikba. Szóval a csúszások összeadódnak és megdrágítják a projetet” – mondja Horodniceanu az építkezésekről.

A mérnökről és két másik nagyon érdekes fickóról, akik a New York alatti világban élik az életüket, William Langewiesche írt hosszú cikket a Vanity Fair tavaly októberi számába.

A szerző felvételén a kissé szakadt Jay Street-i állomás látható Brooklynban