A 25 millió éve élt Pelagornis sandersi csontjait egy amerikai építkezésen találták, 6–7 méteres szárny-fesztávolságához képest a vándoralbatrosz papírrepülő. Bónusz: fogas csőre volt!

Bár a madár fennmaradt csontjait még 1983-ban találták, a dél-karolinai Charlestonban, mostanra állt csak össze a lelet jelentősége. Soha ekkora madár nem élt a földön – kétharmad akkora, mint egy Cessna! –, és bár a teljes csontváz nincs meg, a szárny alakjából elég jól modellezhető az egész állat. Az Amerikai Tudományos Akadémia folyóiratában, a PNAS-ben jelent meg a madárról szóló dolgozat.

Az oligocén korban élt óriásmadár nagyjából úgy nézett ki, mint egy vándoralbatrosz (a képen a jobb alsó, a bal alsó sarokban egy kalifornia kondor sziluettje), csak sokkal, sokkal nagyobb volt. Csökött lábaival sziklákról rugaszkodhatott el, hogy aztán a vándoralbatroszhoz hasonlóan szinte végtelen ideig kóboroljon az óceán felett hosszú, nyúlánk szárnyain, mint egy vitorlázó-repülőgép.