Mivel tegnap este a Szigeten múlattam az időt, csak most olvastam el a HVG interjúját Csete Gáborral, a Larm a Toldi és a Fogasház klubvezetőjével. Azért szemlézem, mert nagyon izgalmas dolgokat mond a belvárosról és a budapesti klubéletről általában.

Csete alaptétele szerint a zsidónegyedben található helyek jó része jelenleg a külföldi turisták itatásából él meg különösebb koncepció, üzenet, vagy unikális hangulat nélkül. Azt állítja, hogyha a piac megtelik, azok a klubok, bárok fognak talpon maradni, akik fel tudnak valamit mutatni az olcsó sörön és a zöld kárpiton kívül.

Ezt mondja például a klubok túlburjánzásáról:

Amíg péntek este az utolsó kocsma is megtelik, nyilván nem jelenthetjük ki, hogy gazdaságilag életképtelen lenne ez a rendszer. A gond inkább a fejekben van. Budapesten adott az embertípus, aki bizonyos alaptőkével kitalálja, hogy nyit egy kocsmát a hétben', aztán majd biztosan jól megél belőle. Jobb esetben felkér egy grafikust, rosszabb esetben valamelyik rokonát, hogy csináljon egy harsány logót a helynek, aztán előkerül valami haverjának a barátnője, aki valami egészen fantasztikus belsőépítész és szül egy teljesen kaotikus enteriőrt. A tulaj pedig úgy könyveli el, hogy attól, hogy nála neonzöld a kárpit, mindenki az ő kocsmájába akar majd menni. Kiírja, hogy olcsó a sör, a hely pedig tényleg tele lesz.

Csete azt is hangsúlyozza, hogy egyre kényelmetlenebbé válik az iszonyatos vízfejűség, ez a sokszínűségnek sem kedvez. Ezt bárki megerősítheti, aki próbált már végigsétálni a Károly körúttól a Kazinczyig a Király utcán egy júliusi szombat estén.

Olvassátok!

Kép: Mais Monsieur