Fogtam magam, és elmentem a Fiumei úti temetőbe. Utoljára jó másfél évvel ezelőtt jártam arra, akkor még nagy összevisszaság volt a szovjet katonák óriásparcellájában, zajlott a felújítás, de mostanra készen lett. Annyira, hogy Vlagyimir Vlagyimirovics el is mehetett koszorúzni.

És ezzel úgy felháborította a magyar közvéleményt, hogy a fal adta a másikat. Nem lepne meg, ha ő maga erről mit sem tudna, és ha tudna, akkor sem érdekelné. De szó, ami szó, magam is meghökkentem, amikor kiderült, olyan emlékoszlop is van ott, aminek a felirata azt állítja, hogy ötvenhat ellenforradalom volt, és az oroszokat ez kurvára nem zavarja, rá sem hederítettek, amikor a magyar fél megkereste őket, hogy kéne valamit kezdeni e szövegekkel. Hát gőzöm sincs, ez a párbeszéd vagy polémia hogyan zajlott, mert miután szétnéztem ott, komoly kétségeim támadtak. Először is, mert nem egy ilyen emlékoszlop van, hanem rengeteg.

Egy komplett ellenforradalmi emlékpark!

De menjünk sorjában.

Először is van egy ilyen tény: Vlagyimir Putyin nem az ellenforradalmas emlékoszlopot – azaz ezek valamelyikét – koszorúzta meg, hanem a komplexus 2. világháborús központi obeliszkjét. Azt, amit odaraktam a poszt nyitóképének. Ez itt az elnöki koszorú közelről:

Ez itt a fő felirat rajta, ki lehet nagyítani, akkor a magyar szöveg is olvasható:

Ez meg egy oldalsó felirat. Erre az van írva, hogy örök dicsőség a hősöknek, a szovjet hadsereg tisztjeinek, akik életüket adták a nagy szovjet hazáért és a magyar nép szabadságáért.

Tudni kell – szerintem írtam erről valamikor –, hogy az oroszok számára a nagy honvédőnek nevezett háború a mai napig kiemelten fontos identitásképző erő. Még akkor is az volt, amikor a rendszerváltás utáni néhány éves jelcini kuplerájban egy csomó mindent megpróbáltak kidobni a történelmükből. Végül is ezen nincs mit csodálkozni: a most is érvényes narratíva szerint a német fasiszták hitszegő módon támadtak rá a hazára, de a szovjet-orosz népet nem lehetett legyőzni, és nemcsak magukat védték meg a nácizmustól, hanem egész Európát is. Arról, hogy ezenközben sok országot megszálltak és leigáztak a kommunizmus nevében, nem igazán szokás beszélni ott. Amikor mi azt mondjuk, a nácizmus és a kommunizmus között nincs különbség, akkor ők ilyesmit nem mondanak. Szerintük egyenlőségjelnek nincs helye, a nagy honvédő háborúval összefüggésben semmiképpen. Az, hogy Borisz Jelcin annak idején lényegében elnézést kért 1956-ért, belefér, de 1945-ért soha nem fog elnézést kérni senki.

Advertisement

Na most amikor Putyin színre lépett, apránként napirendre került a szovjet-orosz történelem e fejezetének további szidolozása. A birodalmi ábrándok szárba szökkentését mi más táplálhatná inkább, mint minden idők legdurvább háborúja, amelyet ők nyertek meg, nem is akárhogyan?Rengeteg eleme van ennek, az új 2. világháborús filmek hosszú sorától a május 9-ei győzelem napi katonai óriásparádékon át egészen a katonasírok megvigyázásáig-felújításáig.

Ha már május 9.: Putyin elnök tegnap este mondta azt is, hogy Áder János köztársasági elnököt természetesen meghívja az idei 70. évfordulós moszkvai buliba. Menni vagy nem menni? – marha nagy dilemma lesz ez az idén rengeteg európai politikus számára.

Ami a Fiumei úti temetőben történt, az ennek a jelenségnek a része. Az, hogy Magyarországon nemcsak 1945 volt, hanem 1956 is, putyini szemmel nézve nem több, mint mellékkörülmény. Sajnálatos nüansz. Ami nekünk felfoghatatlan és teljességgel elfogadhatatlan – hogy ezek az oszlopok ezekkel a feliratokkal ott maradhattak –, azt ők nem is értik.

Advertisement

Az 56-os rész a teljes terület talán harmada-negyede. Meglepődtem, hogy ilyen nagy.

Ezen a szűk fél hektárnyi részen sok-sok katonasír van, ugyanolyanok, mint a 2. világháborúban elesettekéi, és jó néhány emlékoszlop is. Emezeket mindet annak idején állították, 56 után, főként magyar gyárak és hivatalok. Párat lefényképeztem a talán tucatnyiból. Érdekes, hogy a ruhagyárak milyen aktívak voltak. Például a Vörös Október:

Meg a minőségi nőiruha-, fehérnemű- és gyermekruhaüzem:

Az Egyesült Izzó, a Chinoin és a magyar pamutipar sem maradhatott le:

Azt mondjátok, hogy ezeket mindet el kellett volna vinni onnan a fészkes fenébe? Ha igen, akkor én meg azt mondom, hogy igazatok van. Nem hiszem, hogy ne kerülhettek volna a helyükre akár éppen olyan sírkövek, amilyenekből van ott számtalan. Hogy kin, kiken múlott, ki mulasztotta el leegyeztetni mindezt, vagy ha megpróbálta, kiben nem volt fogadókészség, nem tudom.

Az idők mindazonáltal változnak. Épült ugyanis egy kápolna is. NAK kolléga, aki még a felújítás előtt járt arra, és nem szokta elfelejteni a részleteket, azt mondja, ez korábban nem volt ott.

Ami az egész parkot illeti – nem az 1956-os részét, a másikat –, nincs birodalmi hangulata.

Olyan hangulata van, mint minden katonai temetőnek. Húsz évet élt férfiak fekszenek a kövek alatt. Húsz évet élt gyerekek. És van egy csomó vers is a kövekre írva, nem hazafiasak és harciasak, hanem leginkább szomorúak. Egynek az elejét iderakom még.

Arról van benne szó, hogy a földön sokkal kevesebb a katona, mint a föld alatt.