Petro Porosenko államfő lett, Oleg Ljasko harctéri parancsnok harmadik, a választások lementek, megfigyeltük mi is, amit kellett és lehetett. Kerekes-Nagy Gáspár utolsó beszámolója Dnyipróból.

Ez a poszt vasárnap estétől íródik, három városban készült. A dnyepropetrovszki szállodámnak eltűnt a netkapcsolata, utána az ottani és a kijevi reptéren is átíródott, a végső formáját már idehaza kapta, így olyan információkat is tartalmaz, melyeket ma szedtem össze ukrán rádióból, netről, tv-ből.

A reggel nyolcas urnanyitástól kezdve két csapatban jártuk a várost, látogattuk végig a szavazóhelyiségeket. Taxisunk szerint 100 kilométert sikerült megtennünk az elnökválasztás napján. A szavazókörökben együttműködőek voltak a bizottságok, egy helyen néztek rám és társnőmre úgy, hogy esetleg nem vagyunk-e oroszok, mivel oroszul beszéltünk, de az útlevelek megnyugtatták őket. Petro Porosenkónak és Julija Tyimosenkónak minden szavazóhelységben volt megfigyelője, a többi jelöltnek hol itt, hol ott, vagy igen, vagy nem.

Advertisement

A Pravij Szektor-os megfigyelő srácok mintegy egyenruhaként fekete színű, vörössel hímzett hagyományos nemzeti inget, visivankát hordtak. Rossz szót ők sem szóltak, legfeljebb nem tértek át oroszra, ha velünk beszéltek, mint a többiek.

A nyelv, az amúgy is érdekes. Egyik bizottság oroszul tanácskozott, a másik ukránul, a harmadikban akár mondat közben is váltottak, de érezhetően többen beszéltek Dnyipróban ukránul, mint Kijevben. Az Amerikai Ukránok Uniójától jött megfigyelők néztek is meglepetten, hogy a szépen megtanult, vigyázva artikulált irodalmi ukránságuk ellenére Kijevben oroszul válaszolnak az emberek.

Advertisement

sapatonként tíznél több szavazóhelyiség után még az utolsónál végignéztük az urnanyitást, szavazatszámlálást, jegyzőkönyvezést. Nem szavaltak nekem még soha Petőfit ukránul, mint az egyik bizottsági tag: neki ő a kedvenc költője.

Erős biztonsági jelenlét volt, minden szavazókört biztosított a rendőrség vagy a Nemzeti Gárda. A városban a Batalion Dnyipro terepjárói őrjáratoztak. Sajnáltam is szegény egyenruhás, golyóálló mellényes fiúkat a 34 fokos hőségben.

Hivatalos eredmény még nincs, nem számolták össze minden megyében a szavazatokat, de a korábbi választásokon is részt vett megfigyelők szerint ez volt eddig az ukrán történelemben a leginkább átlátható választás. Nyolcezernél több megfigyelő vett részt az eseményen, tényleg igyekeztek a lebonyolítással is, hogy támadhatatlan legyen, orosz megfigyelők is érkeztek.

A Központi Választási Bizottság szervere este óta támadás alatt áll, az SZBU jelentése szerint május 26-án délutánra semlegesítettek egy vírust, amelynek a célja az volt, hogy Dmitrij Jarost, a Pravij Szektor vezetőjét hozza ki győztesnek a rendszer. Így persze érthető, hogy az orosz Egyes Csatorna miért hozta le azt a hírt, hogy Jaros nyert 37%-kal.

Advertisement

Valójában persze a csokikirály Petro Porosenko nyert magasan, 55 százalék környéki eredménnyel, Julja a második, és harmadik helyre bejött – számomra meglepő módon - Oleh Ljasko, aki éjjel a legnépszerűbb ukrán politikai talkshow-ba is csak videón jelentkezett be, mivel batalionjával valahol a Donbasszban harcolt.

A nyertes már bejelentette, hogy eladja érdekeltségeit, így a Roshen csokibirodalmat is. Akikkel csak beszéltem, elégedettek voltak ezzel az eredménnyel, de nem kitörő örömmel fogadták, inkább óvatos bizakodással.

Musztafa Najem, afgán származású újságíró, aki Facebook-posztjában elsőként hívta a Majdan Nezalezsnosztyira az embereket múlt év november 21-én, tegnap ugyanazzal a szöveggel hívta őket ünnepelni, ugyanoda. A történet így ért véget, most kezdődik az új.