Tegnapi képünkhöz képest újabb 65 centimétert emelkedett Budapesten a Duna, ma reggel 784-en állt. A tegnap még ki-kilátszó alsó rakpartot mára teljesen bekebelezte a folyam. Szeretettel köszöntjük önöket ismét az árvízbámulás elefántcsont-tornyából, a Gellért-hegyről.

Az utóbbi napok párás borongása után végre kisütött a nap. Délkelet felé nézve is eltűntek a rakpart szalagkorlátai, egyetlen, hömpölygő felszín most már a víz, furcsán közel a Petőfi híd szerkezetéhez.

A Gellért-hegy ezen a koranyári délelőttön vadvirágos rét, madarak csicseregnek, az ösvényeken turisták küzdenek a Szabadság híd budai hídfője és a Citadella közti, százméteres szintkülönbséggel. Megnyugtató, biztonságos érzés idefent, a Duna árvíze távoli kuriózum csupán, tiszta vízzel és hideg élelemmel felszerelkezve a sarkvidékek jégsapkáinak elolvadását is átvészelhetnénk.

Nem idegen egyébként a Gellért-hegytől – és közeli társától, a Sas-hegytől –, hogy drámai természeti jelenségek közben és után menedéket nyújtanak az élővilágnak. Az utolsó jégkorszak után számos olyan növényfaj maradt meg ezen a két kis belvárosi hegyen, melyek ma már sehol máshol nem élnek, így a növényvilágban szokatlan módon külön hím és nőstény egyedekkel bíró csikófark (Ephedra distachya). Ráadásul úgy, hogy a porzós virágot hozó növények a Sas-hegyen, a termős virágot hozók a Gellért-hegyen élnek! A csikófark beporzását a szél végzi, így ha legközelebb a BAH-csomóponton autóznak át, nézzenek fel a szélbe, és játszanak el a pajzán gondolattal, hogy a légáramlat az önfeledt csikófarkszexről is gondoskodik.

Advertisement

Visszatértek a Gellért-hegy tolvaj szerencsejátékosai is, bár meg kell hagyni, hogy felkészültek az ostoba turisták lehúzására: a kupakokat keverő férfi gond nélkül vált a rossz angol, a rossz német és a rossz francia között. „I want to play” – kiáltotta koranyári vidámsággal a képen látható fiatal francia pár nőtagja, én meg arra gondoltam, hogy a Bede Márton utazós blogjaiban gyakran feltűnő, rendkívül ostoba francia utazókért nem kell az andoki Argentínáig vagy Kolumbia dzsungeleiig utazni, elég felmenni a lépcsőn a Verejték utca végénél.

Pár perces expedícióm végén örömmel konstatáltam, hogy a Minerva utcai vízműtelep melletti szederfa termése lassan beérik, ugyan volt nálam egy kis csomag Maoam is az útra, boldogan kerestem ki a levelek közül az érett gyümölcsöket. Frissek, édesek voltak.

Holnap is jelentkezünk.