A Budapest100 - Százéves házak Budapesten rendezvénysorozat jóvoltából szombaton ellátogathattam az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság Fiumei úti székházába, abból az apropóból, hogy az épület jobb oldali (a Fiumei út és az Alföldi utca sarkán lévő) szárnyának építését száz évvel ezelőtt fejezték be.

Az izgalmas történetű épület bejárását az ötödik emeleten kezdtük, ahonnan remek kilátás nyílik az út túloldalán elterülő Kerepesi temetőre, a Nemzeti Sírkertre. Mivel a tavasz még nem igazán köszöntött be, az évszázados fák kopár ágai közt remekül meg lehetett figyelni például a szovjet katonai temetőben folyó felújítási, átalakítási munkákat.

Túravezetőnk, Nagy Sándor, a fővárosi kormányhivatal nyugdíjbiztosítási igazgatóságának illetékese röviden összefoglalta mindazt, amit az épület történetéről tudni illik. Például, hogy a modern építészeti megoldásokat magyar nemzeti motívumokkal és hagyományos formákkal ötvöző, késő-szecessziós épületet Komor Marcell és Jakab Dezső építészirodája tervezte.

Az Országos Munkásbiztosító Intézet (OMI) megrendelésére 1913-ban befejezett négyemeletes épületet egy évvel később rögtön bővíteni kellett, mivel a kötelező öregségi és rokkantsági biztosítás bevezetése után az OMI-t OTI-vá azaz Országos Társadalombiztosító Intézetté alakították, jelentősen kibővített feladatkört ruházva rá.

Az első épületet mondhatni megtükrözték, és egy szinttel magasabbra építették, a két eltérő magasságú szárny közé pedig az amerikai felhőkarcolók mintájára egy 18 szintes, körülbelül 70 méter magas tornyot építettek 1931-ben. Ezzel megszületett a főváros első toronyháza, a Fiumei út meghatározó épülete.

Sajnos a századelején forradalminak gondolt, az alapozásnál és pilléreknél alkalmazott bauxitbetonos technológiáról a hatvanas évekre kiderült, hogy nem időtálló, így a statikailag veszélyessé vált toronnyal kezdeni kellett valamit. Mivel a megerősítés, vagy a teljes átépítés túl költséges lett volna, az illetékesek a visszabontás mellett döntöttek. A fölső nyolc szintet 1969-70-ben szobrostul, óratornyostul, csipkéstül, mindenestül eltüntették, egy csonka, furcsa hatást keltő tömböt hagyva az épület közepén. A székház 1993-ban elsőként került fel Budapest helyi védettségű értékeinek jegyzékére. 2000-ben a felújítás mellett döntöttek, amit 2002-2004 között Nyíri Péter építész és Görgényi Judit belsőépítész tervei alapján valósítottak meg. A séta során készült képek pedig most következnek (fotó: Nagy Attila/cink.hu).

Csonka torony:

A Dologház utca felőli szárny ügyfélvárója:

Szentgyörgyi István Egészség kútja című, carrarai márványból faragott szoborcsoportjának fő alakja:

A szoborcsoport egyik gyerekalakja vizet kér:

A szoborcsoport másik gyerekalakja iszik:

Napfénytető:

Nyugdíjazás utáni kilátások:

A katonai temetőben dolgoznak:

A torony az ötödik emeleti teraszról nézve. A fölsőbb szinteken könyv- és irattár van:

Az ügyfélváró üvegteteje felülről:

Kilátás Buda felé a teraszról:

Üvegtéglafallal leválaszott iroda:

Tanácsterem az ötödiken, a festett üvegablakokat eredetileg Gábor Móric és Márton Ferenc készítette:

Lépcsőház:

Lépcsők:

Az Alföldi utca felőli szárny százéves ügyfélvárója:

Tágas és szép belső tér:

A mennyezet igen tetszetős kialakítású:

A 2002-ben kezdődött felújítás során alakították ki pihenőhelynek ezt a belső udvart.

A Dologház utca felőli rész:

A torony három fő szobra túlélte az átalakításokat:

Az épületen körbe 25 allegorikus dombormű található, amelyek különféle mesterségeket és társadalombiztosítási eseményeket - zömmel baljóslatúakat - ábrázolnak. A kedvencem ez a gépipari jelenet a halál árnyákéban:

Az Alföldi utca felőli rész egyik ajtaja:

Fotó: Nagy Attila/cink.hu