Állapította meg Klinkerhoffen még a rábás-áradásos-képes posztom alatt, én meg nevettem és rávágtam, hogy: ezt megírom! Jó ötletnek tűnt. Közben azonban rájöttem, hogy nincs is olyan sok baj ezzel a tavasszal. Szerintem. A tavasz legyen tavasz! – és ne hülyeség.

Először is, milyen szép hosszú. Mást ne mondjak, már februárban elkezdődött, és még mindig tart. Ezt például február 15-én fényképeztem a Normafánál:

Apám február-március fordulóján elveteményezett Kabán – na jó, nem mindent, hiszen Bálint gazda is megmondta, a babbal például nem szabad sietni –, nem sokkal később apósom is Vörösváron. A forradalom és a szabadságharc után kevéssel már zöldhagymáztunk, aztán befutott a fejessaláta, a retek, majd a káposzta – az persze a piacról, nem a kiskertből –, tömött sorokban meneteltek, és immár nyakunkon a cseresznye is, mi kell még?

A fű is olyan szép zöld nálunk a lakótelepen, és burjánzik, mint a veszedelem, öröm nézni.

Advertisement

Mindig megy a panaszkodás, hogy csak tél van és nyár, a tavasz egy hét, az ősz sem több háromnál, ráadásul a tél sem az igazi, becsületes hó nélkül, a nyár meg túl forró.

Biztos az atom miatt.

Hát most itt van nektek egy rendes, tisztességes, három hónapos tavasz, inkább örülni kéne. Az, hogy esett két napot, ezzel jár. Májusi eső aranyat ér! (Igaz, nem Szerbiában.)

Advertisement

Különben is, mindjárt vége. Jövő hét közepén beköszönt a nyár, 25 fok fölé fog kúszni a hőmérő higanyszála. Nekem ez egyáltalán nem hiányzott!

[a fenti kép tegnap készült a Szent István téren]