Itt vettem észre ezt, és tényleg, hogy rohan az idő. Az internet azt írja, hogy 1965. május 10-én vette fel az első verziót a Rolling Stones, két nappal később a másodikat, a kislemez pedig június 6-án jelent meg az USA-ban, illetve augusztus 20-án az Egyesült Királyságban.

Én persze sokkal később hallottam – ez nem annyira meglepő –, valamikor a 80-as évek elején, és a rádióban úgy fordították le a címét, hogy Nem kaphatok elégtételt. Érdekes, hogy vannak félrefordítások néha, amelyek bizonyos értelemben nem elvesznek, hanem hozzátesznek.

Advertisement

Ezzel együtt a kedvenc Rolling Stones-dalom nem ez volt kamaszkoromban, hanem a Paint It Black. Képzeljétek el, az osztálytársam bátyjának megvolt szovjet kiadású – melogyijás – kislemezen, és egyszer egy este legalább tizenkétszer hallgattuk meg egymás után. A B-oldalán a Lady Jane ugyanakkor egyáltalán nem izgatott fel bennünket. Inkább dühösek voltunk.

Ha ennek a Paint It Blacknek is ötvenes évfordulója lesz – 2016. május 13-án, érdekes, hogy pont három hónapos voltam, amikor megjelent a dal –, akkor írok róla egy önéletrajzi novellát. Mindenképp juttassátok majd eszembe, hogy ígértem egy ilyet nektek!

Advertisement