Dobogókőről lefelé jövet megálltunk még tegnap a pilisszentkereszti szurdoknál. Egyik kedvenc helyem ez nemcsak Budapest közelében, hanem az egész országban is. Hogy miért, arról már írtam. Viszont NAK fotós kolléga még nem járt ott sose, gondoltam, megmutatom neki.

És milyen jól tettem, hogy ezt gondoltam. A pilisszentkereszti szurdok még soha nem volt ilyen csodálatos ottjártamkor, mint most. Azt is elmeséltem múltkor, hogy a patak egy jelentős szakaszon búvópatakként viselkedik, eltűnik valahol a föld alatt. Ez eddig még mindig így volt, amikor elvetődtem arrafelé. De most nem. Most végig volt benne víz, fantasztikus kis vízesések és zuhatagok követték egymást, csobogtak és harsogtak, mint a veszedelem, és olyan bájos volt az egész azzal a kis minimális hóval, hogy csak na. Ráadásul a csekély mínuszoknak hála sarat dagasztanunk sem kellett, igazán kényelmesen lehetett közlekedni a helyszínen.

Egy szó, mint száz, most van itt az ideje, hogy megnézzétek, akár láttátok már, akár nem.

Figyeljétek csak a képeket:

(Fotó: Nagy Attila/Cink)