Most, hogy nyakig merültünk az őszbe, és ülepedett is a sokkoló élmény, szeretném megosztani veletek nyaralásom történetét idén is. Nem leszek terjengős, hadd beszéljenek a képek.

Azért írtam, hogy nyaralásom, mert bár egyhetes családi üdülésről van szó, a bulgáriai Naposparton, két felnőtt és két gyermek részvételével, úgy korrekt, ha leválasztom a saját tapasztalataimat a többiekéről. Azt mindig is tudtam magamról, hogy a tengerparton heverészős, napozós nyaralás nem az én műfajom, máshogy van huzalozva az agyam. Kábé két óra alatt megunom a tenger monoton, sosem szűnő morajlását és a tűző napot, és mehetnékem támad. Nézzük meg a környéket, az óvárost, menjünk múzeumba, templomba, csatangoljunk.

Na, ez az, amit Naposparton nem lehet.

Annak, aki nem volt még ott soha, úgy tudnám nagy vonalakban leírni a területet, hogy vedd Siófokot, szorozd meg ezerrrel, add hozzá Szentendrének a tizedik hatványát. Ez utóbbi Neszebár, a partszakasz déli csücskét lezáró városka, kis ékszerdoboz, az Unesco világörökségi listájának védett tagja – egy turistákkal és bazári árusokkal csordulásig telt kirakattelepülés. Ha ez utóbbit egy délután megnézted, nincs tovább, nem tudsz mit csinálni a napozáson és tengerparti sportokon kívül. Hacsak nem vagy brit, holland, német, orosz fiatal.

Advertisement

Merthogy Napospart – csakúgy, mint Siófok – a bulizni, partizni vágyó fiatalokat célozza meg elsősorban. Azaz szinte kizárólag. A sietve felhúzott, elképesztően ízléstelen szállodamonstrumok, diszkók, kaszinók, az ezeket behálózó, farostlemez bódékból összetákolt végtelen bazársorok, a kirakataikban szeszes italok hatalmas választékát felvonultató, egymást érő szupermarketek, a nyugati pénztárcához mérve viszonylag olcsó, igénytelen táplálékot kínáló büfék és éttermek olyan nyaralóhellyé keményedtek össze, ami kontextus nélküli vasbeton darabként állja a féktelen kikapcsolódásra vágyó tinédzserek és fiatal felnőttek hullámverését.

Mivel a helyi idegenforgalom a soha vissza nem térő bulituristákra épül, szinte lehetetlen rendes, ne adj isten helyi jellegzetességet, bolgár gasztronómiai különlegességeket tisztességesen elkészített formában kínáló éttermet találni. Hiszen a részeg/másnapos turista, aki tavaly Ibizán mulatott, jövőre Mallorcán csapatja majd, úgysem olyan vendég, akiért érdemes esetleg kicsit többet melózni.

És ha nincs autód (mert repülővel jöttél), vagy nem tudsz bérelni (mert nincs jogsid/pénzed), vagy az autózás szóba se jöhet (mert a kisebbik gyerek nem bírja a kanyargós hegyi utakat), akkor kész, meg vagy lőve, foglyul ejtett Napospart.

Advertisement

Valahogy így éreztem magam augusztus közepén egy hétig. Egyetlen szórakozásom az maradt, hogy hajnalonta képeket készítettem a kihalt, alig ébredő üdülőtelepről. Íme rosszkedvem nyara képekben:

Barcelona Supermarket

Este, ha elkészült az új tetkód, lerajzoltattad magad az örökkévalóságnak, ehetsz egy jó saslikot a dínós étteremben

Fröccsöntött bútorok a napfelkeltében

Focista sirályt fényképez

Ez egy viszonylag jól kinéző épület

Reggeli sport

Hello Kitty

A bezárt bazársor mögött szálloda épül

El ne vigyék

Engedd ki a fenevadat

Vurstli

H iány

Virágzó iparág

Napospart központja

Minden kapható

Go-go

Körperkult

Nem őszinte mosoly

Munkába menet

Jellegzetes utcakép

Hotelkomplexum a parti homokdűnék közt

A parton

Ezt a napjában többször is megcsodált sarkot Etelének küldeném

Sikátor

Fények és formák

Pálmafa

Ron

A BG nem tudom mire utal

Bazársor takarítás előtt

Szuvenírbolt vagy tetoválószalon, esetleg cipőbolt, de az is lehet, hogy óra-ékszer, nyitás után kiderül

Ahol a part és a bazár találkozik

Massacre – minden egyes alkalommal így olvastam

Elképesztő építészet

Hotel Falanszter

Elragadó Atlasz

Dübörög a turizmusipar

Idealizált tengerpartábrázolás, légies fotosopmegoldásokkal

Ezt a magányos pálmát senki sem vigasztalja meg

Highway to hell

Szép, gondolta az ismeretlen bolgár szállodatervező

Ti voltatok már Naposparton? Milyen volt? Mi volt a legrosszabb nyaralási élményetek? Beszéljük meg!