Öt óra néhol önfeledt, néha szerzeteshez méltó munka, és elkészült eddig életem csúcsműve, az 5.D. március 15.-ei faliújságja. Petőfi Sándor tényleg szövetséget kötött a jetikkel és a lajhárokkal? Íme a teljes igazság faliújság-ügyben.

Borisz (12) és a haverja, Berta (12) kapták feladatul az ünnepi faliújság egyik felének a megcsinálását. Én el se tudom képzelni, mekkora lehet ez a faliújság, de csak a ránk jutó darab akkora volt, mint Lázár János kikészített gereznája, elfoglalva a nappali szabad, fosó állatok által el nem foglalt padlófelületének nagy részét. A fosó kutya érdeklődve nézte, ahogy Imolával hősi munkával összeragasztjuk a négy fehér kartonlapot, hogy a nagy fehér lepedő két perc múlva nagy reccsenéssel négy, pöndörödő szélű darabra essen szét. Rövid tanakodás után kétoldalas ragasztószalaggal próbálkoztunk. Ez már tetszett a teknősnek, aki levonta a logikus következtetést: maga alá szart, aztán rámászott a lapra, expresszionista foscsíkot húzva maga után. Leradíroztuk a fost és más készen is álltunk a Lényegre.

A gyerekek kész vázlatokkal érkeztek a buliba. Az volt a terv, hogy az ő faliújságfelük a Pilvax kávéházról szóljon. Google tanárnő segítségével már utána is kutattak és meg is rajzoltak egy tök jó kávéházi sarkot, kis asztalokkal és székekkel. Mint kiderült, ezt így, ebbben a formában szánták faliújságnak, merthogy "embert rajzolni nehéz". "Hülyék vagytok, embert rajzolni nem nehéz" - mondtam nekik az emberközpontú reformpedagógia jegyében, és elkezdtem nekik márciusi ifjak képeit mutogatni, hogy rajzolják meg őket, és cserébe akkor megcsinálom nekik a testeket.

Advertisement

Tetszett nekik a dolog, és irtó lelkesen kezdtek márciusi ifjút rajzolni. Itt vannak Berta versenyzői:

Itt meg Boriszéi:

Irinyi tisztára olyan, mintha a csintalan Bem apó amúgy lengyel módra kegyetlenül bevodkáztatta volna.

A portrék őrült jók lettek, sokat nevettünk is, én meg közben próbáltam elhinteni bennük a történelem iránti érdeklődést azzal, hogy exkluzív részleteket szivárogtattam ki arról, Petőfi Sándor hogyan kötött szövetséget a jetikkel, akik rettentő testméretükkel elérték, hogy a túlerő ellenére a szedett-vedett honvédsereg sokáig olyan jól tartsa magát az osztrákok és a korai putyinisták ellen.

Sőt, mivel már nagy gyerekek, beszámoltam nekik Petőfi kedvésbé sikerült külpolitikai húzásáról, a lajhárokkal kötött koalícióról is. Berta és Borisz igazi őskonzervatív karakterek, mert ugyan sokat nevettek, de az alternatív kutatási eredményeket nem építették be a végső műbe.

Imola, aki díszlettervező közben felvázolta a gyerekek hőseivel teli Pilvaxot.

A mű úgy készült el, hogy először felrajzoltam ceruzával a gyerekek által kitalált hátteret az Imola-féle elrendezésben, kihagyva az arcokat. Ekkora jött Berta és Borisz, akik megcsinálták a fejeket, majd megint én, hogy két rostfilccel, pár vidám tacskóként elszaladó óra alatt átrajzoljam az egészet. Most már van olyan szuperképességem is, hogy csukott szemmel képes vagyok Irinyi Józsefet vagy Laborfalvi Róza-frizurát rajzolni.

Itt van pár kép a kész faliújságról:

Most nem lennék a Habsburgok helyében!