Miért van az, hogy Románia és Bulgária potenciális bevándorlói a brit belpolitika legnagyobb ügyévé váltak? Miért csak ők számítanak kelet-európai veszedelemnek? Miért nem foglalkozik senki a magyarokkal? Megkérdeztünk néhány Angliában élő és dolgozó magyart, hogy szerintük miért nem tartanak minket akkora veszélynek, plusz megszólal egy angol munkavállaló is, aki fantasztikus egyszerűséggel leírja a problémát.

A brit sajtó és közvélemény reszket. Jövőre lejár a moratórium, ami Bulgária és Románia EU-csatlakozása után 7 évig valamennyire korlátozta ezen országok bevándorlóinak munkaválalását az Egyesült Királyságban. Nem csak a híresen xenofób Daily Mail kelti a pánikot, állítólag brit miniszterek reklámkampányokat terveznek a két kelet-európai országba, hogy eltántorítsák a kivándorlókat. Konkrét lépéseket még nem tettek, de már az eddigi hangulat is elég volt ahhoz Romániának, hogy vicces ellenkampányt indítson, illetve hogy a brit nagykövetük azt mondja, hogy az angolok ne féljenek, mert a románok már úgyis az országban vannak és különben is ők építették az európai falut.  A román külügyminiszter meg felháborodott azon a harácsoló imidzsen, amit a románokról fest az angol politika. Közben az angol miniszterelnök határozottan kijelentette, hogy nagyságrendileg fogják visszaszorítani a bevándolók számát, a letelepedéshez szükséges állampolgáriismeretek-vizsgát pedig szigorították: általános kérdések helyett az élő angol kultúrához szorosan kapcsolódó, akár a Monty Pythonról vagy a királynő szokásairól szóló tesztekkel. 

Advertisement

A magyar bevándorlók körül egyáltalán nem volt ekkora felhajtás, igaz létszámban messze elmaradunk a milliós lengyel tömeg mellett. Hiába hirdeti az MSZP, hogy London az ötödik legnagyobb magyar város, erről hivatalosan nincsenek adatok. A Brit Statisztikai Hivatal tavaly decemberben publikált adatai szerint Magyarország nincsen a tíz legtöbb lakost adó nembrit ország között. A születési helyek listáján Jamaika a tizedik 160000, Nagy-Britanniában élő, de nem ott született bevándorlóval. Persze a statisztika nem veszi figyelembe az illegális bevándorlókat és feketemunkásokat sem. Itt meg lehet nézni a hivatal ötperces összefoglaló videóját a statisztikákról, ha valakinek hiányoznának az általános iskolás angolórák kazettás tankönyvei, akkor az el fog morzsolni egy könnycseppet.

A legtöbb, amit külső fenyegetésként elértünk Nagy-Britanniában, az az volt, amikor 2010-ben a kettős állampolgárság elfogadása miatt a Daily Mail riadót fújt. De akkor sem a többmillió magyartól féltek, hanem attól, hogy a határontúli Moldovából, Ukrajnából, Romániából fogják majd megszállni az országot.

Advertisement

Ha bármelyikünk Facebook-falán eldobunk egy poke-ot, eltalálunk vele legalább három Londonban mosogató/brókerkedő/médiaelemző havert, úgyhogy arra gondoltunk, hogy megkérdezzük őket, szerintük miért van az, hogy Magyarország nem számít olyan Nagy Keleti-Európai Rémnek, aminek most Bulgáriát és Romániát lefestik.

NEM ISMERNEK MINKET

"Magyarországnak az a mázlija, hogy szinte senki nem ismeri itt. Annyit talán meg tudnak tippelni az angolok, hogy valahol Európa keleti felén van, de nagyjából ennyi a maximum. Esetleg ismernek valakit, aki Budapesten járt legénybúcsún, és hű, miket mesélt." - mondja Borbála, az újságíró. Ugyanezt a képet vázolta fel a reklámos Péter is, mondván "Lengyelországot nagyjából vágják, hol van. Németországig még ellátnak a szigetről. Magyarországot magyarázni kellett, pedig én elvileg értelmes emberek környezetében mozgok. De 10-ből 7 állásinterjún el kellett mondanom, hogy IGEN, EU-tagok vagyunk."

Advertisement

"Az immigránsok kizárása mindig politikai közönségsiker, tehát én örülnék, hogy nem vagyunk kipécézve" - írta nekünk Natália, aki egy londoni kulturális intézetben dolgozik. Ezért tényleg hálásak is vagyunk, bár Natáliának rémlik, hogy amikor megindult a magyar bevándorlás, az ellen is szervezkedtek, igaz, nem állami szinten, hanem állítólag "a pakisztániak voltak ránk kiakadva, meg az építőipar ."

"Szerintem csak nem törjük át az ingerküszöböt. Túl kevés magyar van itt, nincs látható jelenlét, van három bolt, de még rendes étterem sincs." - osztotta meg velünk véleményét a cyclecross-fotós Bálint. A hvg.hu fotósorozatában mondjuk van egy bolt, de egy óriás Túró Rudi-reklámon és pár jellegzetesen magyar fehér kenyéren kívül ránézésre tényleg nem tud vetekedni mondjuk egy doveri lengyel üzlettel. "Tényleg. Szinte semmi jelünk. Alig tudnak rólunk. Alig tudunk egymásról" - erősíti meg András.

NINCSEN MAGYAR KÖZÖSSÉG

Ha van téma, ami megosztotta a válaszadóinkat, az toronymagasan ez volt. Egy másik András szerint "magyar diaszpóra nincs, nem jelenik meg egy ilyen jellegzetes konglomerátum semmilyen vonatkozásban, nincs a társadalomnak percepciója arról, hogy milyen az angliai magyar közösség, mert nincs angliai magyar közösség. Lengyel, román, bolgár van." Ezzel aztán rögtön szembemegy Péter, aki szerint igenis van összetartó magyar közösség, legalábbis ő a londoni Presser Pici- és Kasza Tibi-koncerteket azoknak tartja. Ráadásul ő a menő belvárosi helyeken is simán bele tudott már futni egy jó mocskosszájú orbánozásba, és ehhez nem kellett a külvárosi panelek közé mennie. Péter azt mondja, hogy van magyar taxis, ahogy vannak összejáró magyar értelmiségiek is, és arról is meg van győződve, hogy még nem utálnak minket ott, de egy év múlva már fognak.

Advertisement

Bálint kétféle magyar bevándorlót különböztet meg. Az egyik nem beszéli a nyelvet és nem is foglalkozik azzal, hogy asszimilálódjon, inkább megmarad a saját közösségében, általában ezek a kétkezi munkások. A másik csoportba azok tartoznak, akiknek sikerült valami menőbb állást megcsípni, ahol nemzetközi, sok helyről jött kollégákat összegyűjtő környezetben mozognak. Bár Bálint hozzáteszi, ismer olyan jól szituált magyar házaspárt Angliában, akiknek csak magyar barátaik vannak. András szerint amúgy is csak Londonban van nagyobb magyar közösség, meg talán Brightonban, vidéken simán el lehet bújni előlük. Úgy látszik rajta is fogott az a sajátosság, amit ő maga is leírt, hogy "szinte az összes kelet-európai itt élő kerüli nemzettársait."

A BOLGÁR ÉS ROMÁN IMÁZS

Rob, a lejjebb még felbukkanó angol srác rátapintott arra, hogy miért törpülünk el negatív megítélésben a keleti szomszédainkhoz képest. Rob egyébként egyáltalán nem elfogulatlan posztkommunista témában, 9 éves korában egy betlehemezés után fejen csókolta személyesen maga Raisza Gorbacsova.

Advertisement

Az angol srác szerint Romániának kifejezetten rossz volt a megítélése a kilencvenes években. 1990-ben a Blue Peter nevű tévésorozat nagy hírverést csapott magának azzal, hogy a mostoha román körülmények között élő árváknak pénzt gyűjtött, Robnak alapvető élmény volt ezeket a tévéreklámokat látni. Az adományokból 50 segélyházat kellett volna felhúzni az árváknak, de csak 12 készült el belőlük. 2000-ben kiderült, hogy az összeszedett hat és fél millió fontot a román partner gyakorlatilag elsikkasztotta.

Érdemes azt is megnézni, hogy a két ország mivel tudott az utóbbi pár napban bekerülni a brit sajtóba. Bulgáriában a nyílt utcán lelőttek egy maffiafőnököt, illetve a tévék kamerái előtt majdnem egy politikust. Románia pedig egy magáról nem tudó részeg pilótával és a burgerekbe kevert lóhús potenciális származási helyeként bukkant fel. Magyarország legutóbb a zártkapus focimeccs miatt került a BBC látóterébe.

Borbála még azt is hozzátette, hogy "az sem segít az imázsukon, hogy különösen az olimpia alatt és karácsonykor igen látványosak voltak az utcákon a román koldusok és/vagy zsebtolvajok, akiket hiába buszoztatnak haza, általában visszatérnek."

A FÉSÜLETLEN BRIT VÉLEMÉNY

Egy telekommunikációs cégnél dolgozó magyar ismerősömet kérdeztem a témáról, aki viszont továbbpasszolta egy angol kollégájának, úgyhogy igazi exkluzív tartalomként meg lehet végre tudni, hogy mire gondol Rob, egy felső középosztályú brit fiatal, amikor a bolgárokról és a románokról kérdezik:

G

Y

P

S

I

E

S

(seriously)

Rob őrülten viccesen foglalja össze azt, hogy miért is fúj mindenki rájuk. Szerinte a magyarok, a csehek és a lengyelek rendes munkások és csak félig komcsik, miközben a bolgárok és a románok full komenisták. Egyébként az a véleménye, hogy ha az angol kormány tudta volna, hogy a csehekkel ennyi lengyel érkezik, akkor valószínűleg már akkor próbáltak volna gátat szabni az egésznek. Rob még egy dolgot hozzátesz, és az pedig az idősebb generáció megítélése. Szerinte ha megkérdeznénk a szüleit, hogy kik a rohadék kommunisták, akkor nem mondanák sem Csehországot sem Magyarországot a forradalmak miatt, viszont Albániát, a volt Jugoszláviát és a poszt-Szovjetuniót nem nézik jó szemmel ma sem.

TANULSÁG

Sokféle embert kérdeztünk meg sokféle területről, de csak azt tudom mondani, amit Rob is: elsuhantunk a radar alatt. Hiába vagyunk mi is itt Kelet-Európa szélén, nem tudunk olyan markáns reakciókat kiváltani senkiből, mint mondjuk egy jó bolgár invázió, pedig nálunk is van olcsó munkaerő, vannak még éppen nem röghözkötött diplomásaink és mi is tudnánk kellemetlen taxisokat exportálni bőven.

(kép: Flickr)

Ha bármilyen ötleted van arról, hogy az angolok miért nem deszkázták be rettegve a magyar horda elől a házaikat és miért nem aknázták alá a csatornát, írd meg kommentben!