Mert ez a nem tisztelés a mai, minden korábbi emberi berendezkedésnél jobb, biztonságosabb és kellemesebb világrendszerünk elvi és abszolúte gyakorlati alapja is.

A Charlie Hebdo-mészárlás után elkeserítően népszerű vélemény, hogy "nem történt volna akkora baj, ha nem heccelik feleslegesen mások vallási érzékenységét." Aki ezt mondja, az a mai európai civilizáció lényegét nem érti. A mostani helyzet megoldása pont nem az, hogy megpróbáljuk nem sértegeni a muzulmánokat – vagy bármely más vallás követőit –, mert az végső soron egy új középkorhoz vezetne, hanem ellenkezőleg: az, hogy elfogadtatjuk a muzulmánokkal, hogy ha a turbánjuk tetejére állnak is, a vallásukat nálunk bizony szabadon lehet sértegetni. Ahogyan bárkit és bármit, például a mi saját vallásainkat is.

A csavar az, hogy ettől még nem kell mindenáron cseszegetni őket.

Advertisement

A modern kor minden eddigi kornál kellemesebb élete legnagyobbrészt a felvilágosodásnak köszönhető, ami megtörte a régi tabukat, többek közt azáltal, hogy eltörölte az egyházak jogát arra, hogy alkalmazkodnunk kelljen az érzékenységükhöz, és létrehozta a modern, világi társadalmat, a tömegdemokráciát és a kapitalizmust. A szólásszabadságon alapuló rendszerekben nem bizarr szélsőség, hanem a legmainstreamebb alapdolog, hogy bárkit és bármit kritizálhatunk, gúnyolhatunk és sértegethetünk. Bunkó paraszt módjára is. Pontosan ez biztosítja azt, hogy semmilyen vallás vagy ideológia ne korlátozhassa a szabadságunkat – a saját érzékenységének a nevében sem.

És főleg ne vehesse el az életünket ilyen alapon.

Sponsored

A felvilágosodás nem a semmiből jött, több száz év tapasztalata gyűlt egybe addigra arról, hogy a gyakorlatban milyen következményekkel járhat, ha bármilyen szeretetvallás tanait vagy érzékenységét kötelező tisztelnünk. Háborúkkal, terrorral, pusztítással és gyilkosságokkal.

A keresztény kultúrkörben ez a felvilágosodási folyamat – nem kevés harc és vér árán – lezajlott, és a való élet milliószorosan bizonyította, hogy milyen jól történt így. A rengeteg kommentből látszik, hogy a magyar lakosság jelentős rétegei nem fogadják el ezt, de attól még a rendszer hálistennek működik, és azok, akik gyűlölik, ugyanúgy haszonélvezői. A rendszer működőképességét bizonyítja, hogy még egy olyan gyűlölködő országban, mint Magyarország, sem merül föl senkiben, hogy bárki életét veszély fenyegesse bármilyen vallásgyalázásért.

A muzulmán világban ez a felvilágosodás nem történt meg, egy rakás konfliktusnak ez az oka. Teljesen nyilvánvaló, hogy a megoldás nem a meghunyászkodás. És ebben az esetben a nem terrorista, rendes vallásos muzulmán emberek érzékenységének való engedés is meghunyászkodás. Eleve az van, hogy "az emberek" véleményét ilyen ügyekben szélsőséges terroristák és elmebeteg hitszónokok tolmácsolják, így kétkedve érdemes fogadni, hogy szerintük mi háborítja föl "a muzulmán embereket". Másfelől ha tényleg az a helyzet, hogy széles tömegek tényleg felháborodnak és rendszerváltó hangulatba kerülnek olyan dolgoktól, amik a civilizált nyugati világban természetesek – egyenjogú nők, világi állam, szabadon beszélgető nem házas nők és férfiak, emberek ábrázolása rajzokon, szabad gúnyolódás bármin –, akkor nem a vérrel kivívott szabadságunkból kell feladni, hanem őket kell rávenni a változásra. Nyilván nem tűzzel-vassal kell ezt kikényszeríteni, de az is tuti, hogy a szabadságunk bármilyen fokú korlátozása öngyilkos ostobaság lenne.

Van egy csomó ember, aki tényleg tiszta jóindulatból mondja, hogy "no de gyerekek, ha egyszer ennyire felizgatja őket, ha lerajzolják Mohamedet, akkkor mi lenne, ha visszafognánk magunkat és nem rajzolnánk le Mohamedet. Olyan nagy dolog ez"? Ők gondoljanak bele, hogy hová vezet az ilyesmi. Ha egy érzékenységnek engedsz, akkor legközelebb egy másiknak is engedned kell, és a vége az, hogy a lányod nem mehet ki egyedül az utcára. Eleve, honnan tudhatod, hogy egy állítólagos kulturális vagy vallási érzékenység nem valamilyen konkrét politikai csoport érdekét szolgálja? A Charlie Hebdo mészárosai a Próféta nevében gyilkoltak, miközben alkoholt ittak, nőik voltak, és pont úgy nem tartották be a Próféta parancsait, mint te vagy én.

Mindez nem azt jelenti, hogy a felvilágosult, modern európai ember ismérve, hogy a reggelt a keresztre hugyozással indítja, ebédre marhasültet eszik Ganésa szobra előtt, és munka után az első dolga egy jó kis Mohamed-buzizás. Nem véletlen, hogy a Charlie Hebdo sem sok milliós példányszámú néplap, hanem rétegmagazin. Én a piarista gimnáziumba jártam, minden okom és lehetőségem megvan egyház- és vallásgyalázónak lenni, a szabadidőmben mégis inkább nézegetek halfárasztós videókat, mint az Atyát fenékbe szexuáló Fiúról készült rajzokat.

A vallások kifigurázása nem norma, sőt nem is feltétlenül "jó dolog" a szó polgári értelmében. De annál fontosabb, hogy bárki szabadon megtehesse. És hogy ilyenkor senkinek se juthasson eszébe a legsötétebb középkori módon, erőszakkal reagálni.

Azoknak, akik azon hápognak, hogy hová vezet, ha bármit lehet, és nincs erkölcsi gát, egyszerűen érdemes rápillantaniuk a valóságra. Ahol érvényesül a felvilágosult szólásszabadság, sehol sem szabadult el a pokol. Ellenkezőleg: bár elvileg akármelyik lap közölhetne képeket a seggbeháromszögvonalzózott Jézus Krisztusról, mégsem teszi ezt, csak a sajtótermékek elenyésző, szinte kimutathatatlan töredéke.

A sértő blaszfémia az ezt megengedő helyeken sem norma, hanem elméleti lehetőség, egyfajta szonda, ami megmutatja a szólásszabadság állapotát, és minden rendszabályozás nélkül is csak a kevés ezt élvező ember szórakozása.

Európában akkor lesz jó világ, ha a Charlie Hebdo tenyérbemászó provokációjára a válasz egy erőszakos, véres ellenkarikatúra lesz, nem egy erőszakos, véres gépfegyveres leszámolás. Lehet, hogy ez naivan optimista várakozás, de az biztos, hogy ha kötelező jelleggel elkezdjük tisztelni mások érzékenységét, elvileg is csak a második opció jöhet be. És ha a vérben tapicskoló, agresszív katolikus egyház is képes volt együtt élni a maga felvilágosodásával – mert képes lett –, akkor a muzulmánok és bárki más is ugyanúgy képes lesz erre.

(Miután elkészültem a poszttal, megmutattam Gazda szerkesztőnek, akinek tetszett, de annyit hozzáfűzött, hogy az olvasók egy része úgyis rögtön azzal fog jönni, hogy na de akkor mi van a zsidók sértegetésével, nem írnék-e bele valamit erről, megelőzendő az elkerülhetetlent. Ezt cseteltem vissza neki: "Hát a zsidókkal nyilván pont ugyanúgy lehet gecizni, legföljebb nem ízléses, na de itt nem is az a kérdés, hogy ízléses-e valami." Úgyhogy ezennel megvolt a Várható Közbevetésre Máris Válaszoló Vörös Farok.)

[update: közben lett még egy szövegünk ugyanerről]