Miért igazán ijesztő Orbán levele a megszállási emlékműről?

Nem agresszív, nem antiszemita, nem tagadja a magyar felelősséget, mégis ijesztő és döbbenetes. Orbán náciszobor-ügyi levelének elemzése következik.

Az Origo ma tette közzé azt a négyoldalas levelet, amiben Orbán Viktor miniszterelnök elmagyarázza Dávid Katalin művészettörténésznek, mit gondol az 1944-es német megszállás Szabadság téri emlékművéről. Ezt a cikket akkor van értelme elolvasnod, ha előbb megnézed az eredetit. Ez itt a róla szóló origós cikk, ez itt pedig maga a levél.

Orbán Viktor levele a disztingvált tónus, a higgadt, elemző hangnem ellenére alapjában véve igen ijesztő. Nem olyan szempontból ijesztő, hogy Orbán agresszív, szándékosan félelemkeltő, cinikus vagy szélsőséges lenne, esetleg kódolt vagy kódolatlan antiszemita húrokon játszana. Szó sincs semmi ilyesmiről.

Hanem azért, mert olyan mértékben érzéketlen, ami szinte megmagyarázhatatlan. És emellett több helyen - egy miniszterelnöktől meglepő módon - néhol igen szabadon bánik a tényekkel.

A levél érdemi része először azzal az egész emlékműkérdést nézve másodlagos, bár kétségtelenül valós problémával foglalkozik, hogy az emlékművön agresszorként miért a német sas szerepel, ami ugye nem a nácik, hanem a német államiság jelképe. Orbán azt mondja, hogy Németország szállt meg minket, úgyhogy a dolog államjogilag rendben van:

Miért igazán ijesztő Orbán levele a megszállási emlékműről?

Kiváncsi lennék, Orbán hogyan elemezne egy Tel Avivban felállított Holokauszt-emlékművet, amin az agresszív Szent Jobb vagy a Szent Korona éppen beterel egy marhavagonba egy csapat rettegő kisgyereket. Vagy ugyanezt Újvidéken, legéppuskázott civilekkel.

A miniszterelnök ezután a szoborcsoport igazi főalakjára, az angyalra fókuszál. És a Műelemző Orbán igazi meglepetést okoz, mit meglepetést, egyenesen bombát robbant:

Miért igazán ijesztő Orbán levele a megszállási emlékműről?

Tehát az angyal nem = Magyarország, hanem az ártatlan áldozatok szimbóluma. Orbánnak ez a gondolatmenete azért igencsak meglepő, mert a szoborhoz készült, a szobrász által készített műleírásban, ami alapján az egészről döntöttek, maga az alkotó írja, fehéren-feketén:

Miért igazán ijesztő Orbán levele a megszállási emlékműről?

Amellett, hogy maga a szobrász, illetve a művét szakmailag engedélyező zsűri, Melocco Miklós szobrásszal az élén, Gábriel arkangyal figuráját egyértelműen és világosan Magyarországgal és nem általában az áldozatokkal azonosítja, itt a figurális szimbolika sem érthető félre. Az angyal ugyanis - amint erről egyébként a művész által írt szövegben is szó esik - a minden magyar ember által ismert, Hősök terei, szintén Magyarországot szimbolizáló Gábriel-szobor nyilvánvaló parafrázisa.

Orbán Viktornak, legyen magánember vagy miniszterelnök, természetesen joga van egy műalkotást úgy értelmezni, ahogy neki tetszik. Ha neki az angyal minden áldozat, köztük a zsidókkal, abba senki sem szólhat bele. De egy közfogyasztásra szánt, erős politikai töltetű emlékmű esetében, ahol maga a mű alkotója is világosan deklarálta, hogy a szobron "ki kicsoda", egészen meghökkentő a fenti orbáni állítás.

Legyünk jóhiszeműek, és feltételezzük, hogy Orbán Viktor egyszerűen nem ismerte a művész műleírását, és neki ez az áldozatos értelmezés kattant be. Nekem ez legalább olyan ijesztő opció, mint az, hogy Orbán tudatosan hadovál itt, hiszen rossz elképzelni, hogy Magyarország mindenható miniszterelnöke úgy döntött ebben az extra kényes kérdésben, hogy még a vonatkozó műleírást sem olvasta el. Rossz, de eszerint nem elrugaszkodott!

A Műelemző Orbán után jön a Teológus Orbán. A miniszterelnök arról beszél az egyik bekezdésben, hogy az angyalfigura azért találó, mert a náci rendszer keresztényellenes volt. Nem abban az értelemben, hogy keresztényeket irtott volna, hanem abban, hogy megtagadta a keresztény elveket és ezért a rendszer minden áldozata, a valllásától függetlenül egy keresztényellenes szellemi irányzat áldozata. Orbán pontosan így fogalmaz:

Miért igazán ijesztő Orbán levele a megszállási emlékműről?

A szövegösszefüggésból és a retorikából erősen úgy tűnik, hogy Orbán a zsidókat nevezi óhitűeknek. Én sajnos nem vagyok tisztában a Fejér megyei nyelvhasználat finomságaival, de az a helyzet, hogy sztenderd irodalmi magyar nyelven a zsidókat nem hívják óhitűeknek. Viszont egy másik, létező, jól ismert vallási csoportot neveznek így. Ők a Bizánccal szakító szakadár orosz ortodoxok, vagyis az óhitűek. Itt a Katolikus Lexikon szócikke róluk, ha nem ismernéd ezt az egyházat. Itt meg egy érdekes blogbejegyzés. Persze az sem kizárt, hogy Orbán speciálisan a nácik által megölt orosz szakadár ortodoxokra gondolt. De azért a szöveget nézve nem valószínű.

A levélből később kiderül, hogy Orbán Viktor ezt a szobrot összetett, sokféle befogadói értelmezést lehetővé tevő alkotásnak tekinti, annyira, hogy szembeállítható a didaktikus komcsi köztéri emlékművekkel:

Miért igazán ijesztő Orbán levele a megszállási emlékműről?

Lelke rajta, akivel eddig én beszéltem az alkotásról, legyen szoborellenző, semleges vagy támogató, magát a figurális szimbolikát magát mind faék egyszerűségűnek tartotta.

Orbánnak ez az összefoglaló véleménye a szoborról:

Miért igazán ijesztő Orbán levele a megszállási emlékműről?

A miniszterelnök később határozottan fogalmaz a magyar történelmi felelősségről:

Miért igazán ijesztő Orbán levele a megszállási emlékműről?

Ezek határozott, önkritikus szavak. De ha az ember nem ismerné a valódi történelmet, ez alapján azt is hihetné, hogy a holokauszt története 1944 márciusában Magyarország német megszállásával kezdődött. És előtte nem voltak zsidótörvények, a hivatalosan Magyarország pedig nem készült évtizedek óta szisztematikusan, kormányzati szinten a zsidó magyar polgárok jogainak és vagyonának elvételére. Akkor, amikor németból csak turistákat lehetett találni Budapesten.

A levél patetikus hangú zárlatában megint előlép Orbán, a Történész:

Miért igazán ijesztő Orbán levele a megszállási emlékműről?

Orbán Történészhez eszerint nem jutottak el a hírek arról, hogy hány magyar marhavagon indult el tele zsidókkal, köztük rengeteg magyar állampolgárral Ukrajnába, évekkel a német megszállás előtt. Vagy Szakály Sándortól szerzi a hiteles történelmi információit.

Az elején ijesztőnek neveztem Orbán levelét. De nem is az eddig soroltak miatt ijesztő, hanem sokkal inkább amiatt, ami kimaradt belőle. Orbán miniszterelnök ugyanis sok magyarázás közepette egy, minden másnál sokkal fontosabb dologról egy szót sem ejtett:

arról, hogy alapvetően mi szükség van erőből felállítani egy olyan emlékművet a főváros közepén, ami nem kevés embernek - függetlenül attól, hogy Műelemzó és Történész Orbán magában mit hogy értelmez - jól láthatóan nagy fájdalmat okoz? Mi értelme van felzaklatni és lelkileg kicsinálni egy rakás állampolgárt egy olyan ügyben, ahol még Orbán sem állítja, hogy elsöprő és sürgető tömegigény lenne bármilyen emlékműre?

Orbán a tiltakozás kérdését - ahogy ez a levele elejéből is kiderül - magában az ellenzék politikai hisztijére egyszerűsíti le. Csakhogy - bár kétségtelenül igaz, hogy a balos közös lista pártjai szemérmetlenül élősködnek a témán - ez totálisan félrevezető. Az lenne a legjobb, ha valamelyik befolyásos tanácsadója fogná a miniszterelnököt, parókát tenne rá és napszemüveget, aztán lesétálnának a Szabadság térre, ahol a saját szemével is megnézné, mi történik ott. Hogy milyen szenvedést okoz a tervével civil emberek sokaságának. Nem a gyurcsányistáknak meg Fodor kamupártjának, hanem Holokauszt-túlélőknek, a gyerekeiknek meg jóérzésű nemzsidóknak. És láthatná azt is, hogy miközben a tiltakozás állandó, hogy, hogy nem, sehol sincsenek emlékműpárti demonstrálók.

Én eddig meg voltam győződve arról, hogy Orbán ezt az egészet trollkodásból, vagyis a balos-liberális hisztiértelmiség és a velük szimbiózisban létező pártok heccelésére csinálja. Most már nem tudom elképzelni, mit akarhat.